2011.04.22. 16:55
A mi keresztünk
Székesfehérvár - Megyeszerte játékokkal, közös imákkal ünneplik a kereszténység legnagyobb eseményét. Fehérváron hagyományosan a Palotai úti Kálváriánál jártak a keresztúton pénteken a város papjai és a hívők.
Néhány üres nap, amit nem szaggat szét feladatokká a kötelesség? Némi idő arra, hogy találkozzunk szeretteinkkel? Lehetőség a gyermeki öröm előidézésére, megfigyelésére, alkalom bogrács alá gyújtani, sétára a fák levelei között átszűrődő fényben? Egy esély végre nem gondolni semmire és kinyitni a pincét, megkóstolni a hegy levét? Vagy sokaknak munka, még ilyenkor is? Írás, görnyedés ásó mellett, javítás a romló házfalon? Igazából - és ezt ne feledjük - a húsvét Jézus Krisztus feltámadásának és vele az emberiség megváltásának ünnepe, amelynek időpontja a 325-ben tartott első niceai zsinat döntése értelmében a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap.
A keresztény tanítás szerint a beteljesedés Jézus Krisztus átmenetele a halálból a feltámadott életre. Jézust a zsidó húsvét előtt Poncius Pilátus halálra ítélte, nagypénteken keresztre feszítették, és vasárnap hajnalban, föltámadva sírjából, megmutatkozott tanítványainak. Reményünk lényege a világosság győzelme a sötétség, az élet diadala a bűn és a pusztulás felett. A feltámadás napján a Szentatya a római misén ismerteti majd üzenetét, s ilyenkor mindig magyarul is elmondja a "Krisztus feltámadott, Alleluja!" szavakat. Bíznunk kell benne. Bíznunk kell ebben. Más esélyünk ugyanis nincs.
