Kutyasorsok - Gyászoló, buszmegállóban várakozó ebek kérnek törődést

Minden egyes nap ott állt a buszmegállóban. Kajla füle itt lelógott, ott, ha kíváncsi volt valamire, égnek meredt. Főleg, ha olvasónk járt felé, aki etetni kezdte a kóbor állatot. Ki tudja, talán a gazdáját várta a megállóban, aki nem jött többé? Vagy kitették őt? Esetleg megszökött? Nem tudni, de egy biztos: sokezer sorstársa közül  rá esett egy picike emberi figyelem, ami akár meg is menthette volna őt a további csavargástól. Az óriás schnauzer keveréknek azonban, aki a napokban kötött ki a menhelyen, még kevesebb esélye van a boldogságra. Lupi ugyanis gyászol, s mindemellett kutyaévekben mérve öregnek számít. S mint ilyen, noha kedves, szelíd öregúr, az örökbeadásra nincs sok esélye. Az önkéntesek szerint különleges kisugárzása van, amit a sorozatos családi tragédia sem tört meg.

Két kutya a megszámlálhatatlanból, amelyeknek története szívszorító, és sajnos hétköznapi is egyben: az  egyik további sorsáról ma sem tudni semmit, a másik családi tragédia folytán került menhelyre. Semelyiküknek sincs túl sok esélye arra, hogy hátralévő életében még boldog lehessen, de ki tudja... Talán olyan is olvassa a történetet, aki tehet valamit.
Az egyikük egy barna laskafülű keverék jószág, a kutyát Krausz Róbert látta még múlt héten is a Mór-Tímárpuszta közötti buszmegállóban. Olvasónk  nem hagyta annyiban a dolgot.
- Minden nap kiment a kutya a buszmegállóba, szerintem a gazdáját várta.  Talán otthagyta. Minden nap vittem neki enni és inni  - mesélte Róbert. Felhívtuk  az Alpha Segítő Kéz Alapítványt a 06 (30) 317-4370-es telefonszámon, ahol a  kutyák befogásával és menhelyre szállításával foglalkoznak, ám kiderült: többször is próbálták, de nem sikerült tőrbe csalni az állatot.
- Utolsó információnk, hogy beszaladt az erdőbe. Azóta nem láttuk - mondta Molnár Tamásné, az alapítvány titkára. Ugyanígy a kutya alkalmi támasza sem látta már pár napja a kutyát, bár le is fotózta. Ezután csak remélni lehet, hogy a kutya túlélte a megpróbáltatásokat.

Nehéz napok vannak Lupi kutya mögött is. Pár napja került be a Takarodó úti Herosz állatotthonba. Hűséges társa volt tíz évig gazdájának, aki azonban sajnos nem rég elhunyt. Rekvényi Renáta, a menhely hűséges önkéntese mesélt az óriás schnauzer keverékről, amely hajlott koránál fogva nem sok eséllyel száll harcba a boldog életért...
- A 10 éves Lupi gazdája  meghalt, gondozását a család, többszörös tragédia miatt  már nem tudja megoldani - vázolja a történetet Renáta.  - A kutyus az utóbbi hetekben, mint megtudtuk, nagyon szomorú és bánatos volt, sokat fogyott, mivel az étvágya sem a régi.  Viszont ez a kutya olyan csupa szív kedvességet árasztott egyből, ahogyan belépett az irodába, hogy a bent tartózkodókat mind levette a lábáról. Lupi kedves, nagy kutya, bár most nem igazán van tudatában annak,  mi is folyik körülötte. Nyugodt és higgadt, igazi öregúr. Bízunk benne, hogy találunk számára egy olyan otthont, családot,  ahol családtagként kezelik, és megkapja mindazt a törődést, szeretetet, ami ahhoz kell, hogy az elmúlt időszakot elfeledhesse - így az önkéntes.
A szeretett gazda elvesztését a kutyák épp olyan nehezen heverik ki, mint az emberek. Lupinak ráadásul az is tragédia, szinte már-már feldolgozhatatlan, hogy menhelyre került. Azok után, hogy élete eddigi részében egy embert szolgált töretlenül, igazán megérdemelné, hogy öreg korára legyen egy olyan gazdája, akit  tovább szerethet, akihez ragaszkodhat, aki gondját viseli, amíg csak él.