Repült a bálna a 67-es úton

Megannyi lemezük született csak úgy magától, vagy éppen tematikusan összegyűjtve munkásságuk darabjait. Most közel bő másfél órában igyekezek ízelítőt adni önmagukból a Nagyszínpadon. Pop, rock, líra váltogatta egymást, a rajongók meg boldog orcával dünnyögték maguk elé a kedvelt sorokat. A magyar dal előestéjén helyes döntés volt őket fellépteni, hiszen az említett Illés mellett ők a magyar dalt képviselték. Mennyiségében és minőségben egyaránt. Lenyomták a műsor alapját, meghajolták, majd villámgyorsan rárakták az alapokra a házat is, teljesen új műsort adva. A ráadásban repült a bálna, kóboroltunka 67-es úton a sötét színpad előtt, megtudhattuk, hogy milyen jól szól többezer ember kórusa, mert Borosék engedték érvényesülni az ezerfejű, ezertorkú népességet. Volt ami tetszett, volt ami nem annyira, ilyennek számított, amikor a Rázd meg dallamaira előkerült a hegedű, és a rock hangszerekre csujjogattak a színpadon lévők, volt akkor az "ereszd ela hajamat" stílusú megoldásokból bőven. Crossovernek is rossz volt, worlmusicnak meg végképp elfogadhatatlan. Tudjuk be azt a néhány perce koncertre szánt tovasuhanó gyenge ötletnek. De persze, a műsor többségében a kedvelt Republicot láthatta a nagyérdemű. Jól fésült, intelligens srácokat, jól fésült, intelligens zenéjükkel.

- Ez a megállapítás egyáltalán nincs ellenünkre, hiszen intelligens zenén nőttem fel. A Beatles, az Illés, Cseh Tamás határozta meg az ifjú koromat, ez van a véremben, a gondolataimban. Úgy vélem, csak a dal létezik, amelyet jóleső érzéssel lehet "elfogyasztani" - mondotta Cipő.