Új radikális erő a magyar politikai palettán: Pató Pál Párt...

A nyilvánosság kizárásával, az iszkaszentgyörgyi szőlőhegyen tartott kihelyezett ülést múlt szombaton a Pató Pál Párt. Beépített informátorunknak köszönhetően szerzett lapunk értesülést az eseményről, tudósítónk pedig a délutáni szunyókálását föláldozva cserkészte be Baranyai Ferenc pincéjét, ahol a jeles kompánia éppen további országmentő tervek, valamint egy bográcsnyi marhapörkölt kifőzésén munkálkodott.

B. Kiss László

(Az előbbivel lényegesen gyorsabban haladtak.) A párt elnöke  Bera István, akinek már körszakálla is jelzi, hogy  Pató Pál örökségének méltó ápolója, aki a borotválkozással is úgy van: "ej, ráérünk arra még"! A pince előtt, a dűlőút szélén  üldögélő  elnök  engem is   hellyel  és itallal kínált.  
-  Köszönöm, de kocsival vagyok - válaszoltam.
- Szódavízzel is tudunk szolgálni - unszoltak. 
-  Azt meg minek igyak.
  
Az iszkaszentgyörgyi ülésen résztvevők egy csoportja
Fotó: FMH

Válaszom  a párt  fővárosból érkezett tagjaiban is látható szimpátiát ébresztett a megyei sajtó iránt.
Az  iszkaszentgyörgyi ülés egyenesen történelmi fontosságát jelzi, hogy a találkozóra hivatalos volt  a párt árnyékkormányának több tagja is: Vajda Mihály filozófus, a kabinet hadügyminisztere és F. Liska Tibor miniszterelnök-jelölt, aki az 1998-ban publikált kormányprogramot jegyzi.  Sajnos azonban egyikőjük sem érkezett meg, de ez  csupán a tudósítónak okozott csalódást. A  párt jelenlevő tagjai és szimpatizánsai  különösebb megrázkódtatás nélkül vették tudomásul, hogy az árnyékkormány első embere  nem talált oda a hegyoldalban rejtőzködő pincéhez.
Majd  legközelebb  - jegyezték meg rendíthetetlen nyugalommal. A csupán úttalan utakon megközelíthető présház egyébként annál is inkább ideális helyszínnek bizonyult  a találkozóra, mivel  a Pató Pál Párt lényegében illegalitásban működik. Bejegyzési kérelmüket ugyanis többször is elutasította a bíróság.
De semmi gond - kommentálta a dolgot az izgalom legkisebb  jele nélkül az elnök. - Mi ráérünk.

- Elnök úr, lenne szíves lapunk olvasói számára röviden bemutatni a pártot? - szögeztem a kérdést az elnöknek.
- Csak csigavér! Miért heveskedik, kedves barátom? - intett nyugalomra az elnök, aki már percek óta kénytelen volt megosztani a figyelmét a tudósító és  a borospohár között. 

A Pató Pál Párt célkitűzései között kiemelt helyen szerepel a bor és a sör békés egymás mellett élésének megteremtése - kezdte az elnök, nyilvánválóan a genius loci, az évszázados borospince  szellemének hatása alá kerülve.
- Ez nem vicc, hanem komoly politikai kérdés - húzta alá bátortalan mosolyom láttán. 1999. október 6-án a PPP volt az, amely  tekintettel arra, hogy az aradi vértanúk kivégézése óta letelt a 150 esztendő  föloldotta a  sörrel való koccintás tilalmát  tudtam meg.  Azt, hogy az elnök nem bort iszik és vizet prédikál, meggyőzően  szemléltette,  hogy  bár több kilométeres távolságban se bolt, se kocsma nem volt,  a Pató Pál-i intelemről csupán a jó ügy érdekében megfeledkező párttag hihetetlen gyorsasággal, jószerével percek alatt szerzett be néhány doboz sört  a házigazda bora mellé. 

- A párt jövőjéről a tagok immár az első választók korába lépett maradváinak révén gondoskodtak - fogalmazott az elnök a 18. századi jeles történetíró, Apor Péter kifejezését kölcsönvéve. Rendkívüli pártkongresszusukat 1997-ben tartották, a Pató Pál úr című Petőfi vers keletkezésének másfélszázados évfordulója előtt tisztelegve. Ekkor megfogalmazott kiáltványuk hűen tükrözte, hogy a földalatti szervezet ugyan nem hangoskodik fölöslegesen, de ettől még radikális. Bizonyítja ezt a már említett kormányprogram is, melyben így fogalmaznak: A minisztériumok létszámát néhány főre csökkentjük. A felszabaduló munkaerő számára gyorstalpaló snóbli és şhello bubiş tanfolyamokat szervezünk. Az így megtakarított költségekből visszafizetjük az államadósságot. A fennmaradó kevés hivatal tisztségviselői csak azok lehetnek, akik a legtöbb befizetést vállalják  a legálisan begyűjtött csúszópénzekből.
"Soha nem lázadni, de semmit nem engedni" -  ezzel  a  Hamvas Bélától, a múlt század nagy gondolkodójától vett idézettel ugyancsak az elnök jellemezte a pártot.
Súlyos emlékezetkiesésben szenved a nemzet, amely  Petőfi költeménye dacára több mint egy évszázadra megfeledkezett Pató Pálról. Merthogy  a klasszikusunk által is  megénekelt alak, igenis,  létezett - világosít fel az elnök, majd Ponori Thewrewk Ajtony, a pártarchívum főigazgató-helyettese személyében bemutatja a mindmáig leghitelesebb Pató Pál ábrázolás készítőjét.  A magyarok szégyene, hogy létezéséről a párt tagjai is csupán egy csehszlovákiai útikönyvből értesültek. Azóta zarándokútjaik rendre Magyarszőgyénbe vezetnek, amely a Petőfi által írottakkal ellentétben  innen van az Óperencián. Ott nyugszik ugyanis az idők során valóságos jelképpé vált  magyar nemes. Sírja a temető fő helyén van, és a sors fintora, hogy amikor ráakadtak, a falu szlovák plébánosa ápolta  gondolkodtat el az  elnök, aki szerint  szinte hihetetlen, hogy korábban a magyar szellemi élet nem tudott erről. Hihetetlen, annál is inkább, mivel még a településről   a '80-as években kiadott postai képeslapon is szerepel Pató uram nyughelye. Szerencsére Magyarszőgyén nem feledkezett el híres fiáról  emel nekibúsult lelkemen  a pártelnök. Nem csak utcát neveztek el róla, de még szobrot is állítottak neki. Ez a rajongás már fokozhatatlan  vélem, de tévedek. Merthogy a helyi vendéglő specialitása sem más, mint a  Pató Pál-tál! A hálás magyarszőgyéni utódok tavaly rendezték meg az első Pató Pál-fesztivált (semmit nem szabad elkapkodni), ahol  előadást tartott  a pártelnök és a  pártarchívum főigazgató-helyettese is. 

A bámulatomnál csak a hitetlenkedésem erősebb. Ám  a fényképes újságcikkek, melyeket a pártarchívumot képező dossziéból a főigazgatóhelyettes elém tár, hitelesítik az előadottakat.
 Egy kontyos, vidám nő perdül közénk.
- A feleségem. Ő  a Csipkerózsika nevét viselő női tagozat vezetője. A mozgalom hozott minket össze, amely a jogelőd  Pató Pál Asztaltársaság révén húszéves múltra tekint vissza  - e szavakkal mutatja be az asszonyt az elnök.
A kert végében volt,  eszmét cserélt a szomszédasszonnyal, amíg az kapált  - újságolja az elnökfeleség olyan lelkesen, mintha valóban most ébredt volna a százéves álomból.     
Ez fordítva  nem is ment volna - jegyzi meg az elnök, megmentve attól, hogy a sajtó munkatársa esetleg egy később oly' nehezen korrigálható félreértés áldozata legyen.
-  Miként ültethető át a patópálizmus a hétköznapokba? - kérdezem ártatlan arccal a pártelnököt.
Őt azonban láthatóan a legrámenősebb újságíró kérdés sem tudja kizökkenteni nyugalmából.
Senki előtt nem csinál titkot abból, hogy miként gondolkodik - hangzik a válasz. 

A párt története éppúgy kifogyhatatlan történetekből, mint a házigazda boroskancsója. Így például a párt tagjai voltak azok, akik 1996 októberében felrakták a Mária Valéria híd alapkövét. Mármint a  Duna két   magyar és szlovák  oldalán álló büfé söntésének polcára. Merthogy az ásó az ingoknitóját féltve őrző Szuszlov elvtárssal, az ötletgazdával együtt otthon maradt. A két országot összekötő híd egyébként - mint tudjuk - csak 2001-ben épült újjá. És akkor még a Pató Pál Párt tagjaira mondják, hogy ráérősek...!

Ezek is érdekelhetik