Kangyal folytatja, csak a 25-ös mez vonult vissza

- Tizenegy évvel ezelőtt gondolta volna, hogy egy ilyen hosszú és tartalmas kapcsolat előtt áll az albás klubbal?

- Közel 28 éves voltam, amikor Fehérvárra igazoltam és egy sportoló annyi idősen nem tervezhet ennyi évet előre. Sok mindennek össze kell jönnie, hogy egy játékos ilyen sok esztendőn keresztül kelljen egy csapatnak. Akkor bíztam abban, hogy négy-öt jó évem lesz Fehérváron is.

 - Tősgyökeres fővárosiként mi vonzotta vidékre?

- A jégkorong szeretete és az elém vázolt perspektíva. Jól ismertem idősebb Ocskay Gábort, aki már egy évvel korábban is hívott Székesfehérvárra, de akkor még nemet mondtam neki. Fontos volt az edző személye, akkoriban Kiss Tibor vezette a szakmai munkát, lényegében ez tette föl az i-re a pont. Annak is örültem, hogy néhány budapesti srác velem együtt szerződött az Albához.

- Az elmúlt 11 évben rengeteg élménnyel gazdagodott. Érdemes bármelyiket is a másik elé helyezni?

- Karrierem egyik csúcspontja volt, amikor 18 év után bajnokságot nyertünk a Volánnal, felejthetetlen pillanat... Nagyon kedveltem a nyári edzőtáborokat is.

- Maradjunk az elsőnél, sokaknak még mindig könnybe lábad a szeme, amikor a hosszabbításban belőtte a győztes gólt a Dunaferrnek, majd örömében a Volán szurkolói előtt a palánknak ugrott.

- Kevés embernek adatik meg ilyen élmény, én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy átélhettem ezt a karrierem során. Sok sportoló kőkeményen, becsületesen dolgozik pályafutása alatt és nincs szerencséje.

- Maradtak baráti kapcsolatai Fehérváron?

- Nagyon sok kedves ismerősöm és barátom él ebben a városban, és nem csak a jégkorongozók között. Remélem, ugyanúgy gondolnak rám, mint én rájuk. Természetesen sok olyan embert tartok a barátomnak a szó igazi értelmében, akit a hokin keresztül ismertem meg.

- Nem hiányzik az osztrák liga?

- Persze, valamennyire igen, de jelenleg más feladataim vannak, ugyanúgy mérkőzések várnak rám a Mol Ligában is. Engem mindig a játék érdekelt, a Starsban van lehetőségem jégkorongozni, köszönöm, jól érzem magam. Örülök, hogy megadatott az éltemben az EBEL-ben való szereplés. Tisztában vagyok azzal is, hogy talán ezt a szezont még minden gond nélkül végigjátszottam volna, de a jövőm szempontjából ezt a lépést kellett megtennem. Nem biztos, hogy Kangyal Balázsnak már az osztrák ligában van a helye hosszútávon. Abban reménykedem, hogy lesznek olyan fiatalok, akik érdemesek lesznek az EBEL-szereplésre. Ez az élet rendje, ezt el kell fogadnia mindenkinek.

- Megtalálta a számításait a Stars együttesénél?

- Köszönöm, jól vagyok, egyelőre minden működik, bár a mai világban nehéz tudni, hogy mi, meddig tart... Elvileg most minden kerek, a négybe jutással várakozáson felül teljesítettünk a Mol Ligában. Előttünk áll a magyar bajnokság, amely hasonlóan fontos, illetőleg megkezdtük a tárgyalásokat az egészen fiatal játékosokkal már a jövő érdekében. Remélhetőleg lesz Budapest Stars felnőtt csapat a következő szezonban is.
 
- Már nem csak játékos, hanem sportvezető is a fővárosi klubnál, milyen az élet az íróasztal másik oldalán?
 
- Nem mondok meglepőt azzal, hogy nehéz... Látom azt, hogy enyhén szólva sincs könnyű helyzetben a magyar sport, nem csak a jégkorong. A gazdasági körülmények nem túl rózsásak, de az hiszem, a sportnak van akkora ereje, társadalomra gyakorolt hatása, hogy valamilyen módon biztosítani kell a gyerekek mozgáslehetőségét. 

Az interjút teljes terjedelmében a szombati FMH-ban olvashatja!