1440 óra munka: II. Lajos dél-németországi kastélyának mása egy csákvári kertben

Csákvár - Gyermekkorunk vágya, hogy akkorák legyünk, mint mondjuk egy katicabogár, Dornyi Mihály csákvári otthonában újra előveszi az embert. Szép, romantikus kastélyunk lehetne akkor, elegáns parkkal, vizet lövellő békával, árnyas zugokkal, éjszakai belső világítással, nyugalmunkra pedig a kastélyfalakon napozó pókok vigyáznának. A nyugdíjas férfi ugyanis különleges hobbinak hódol: várat épít a saját és a környékbeli gyerekek nagy örömére. Cementből és homokból, így az egyes elemek súlya is jelentős, nemhogy a teljes építményé.

S. Töttő Rita

Írtunk már róla, ám akkor még saját fantáziáit valósította meg, azóta azonban felépítette az első olyan várát, amely a valóságban is létezik, mégpedig Dél-Németországban, az Alpok alján. Dornyi Mihály II. Lajos király impozáns kastélyát nézte ki magának, s annak kicsinyített mását kertje elülső szegletében, dombra emelve valósította meg 1440 óra kemény munkájával. Minden arra sétáló láthatja az építményt. S hogy este vagy éjszaka se mehessen el mellette senki úgy, hogy nem veszi észre, karácsonyfaizzóból belső világítást illesztett minden apró ablak mögé.
- Gyakran jönnek a környékbeli és a rokon gyerekek játszani ide, nagyon élvezik a meseszerű látványt - meséli Mihály, aki annak idején, amikor még pályaválasztás előtt állt, kacérkodott is a művészettel. - Noha a herendi iskola nem sikerült, az már korán látszódott, hogy az ügyesség, a tehetség a kezemben van - emlékszik vissza a kezdetekre a várépítő, akiből végül is motorszerelő lett, Etyeken dolgozta le aktív éveit. De szerencsére azután sem állt meg nála az élet, addig-addig spekulált, próbálkozott és kísérletezett, amíg el nem készültek az első tornyok és tetők.
Egyes elemek a konyhából kerültek ki, így például a tejszínhabspray kupakja ma kupolaként átértelmezve áll új rendeltetési helyén, de a krumpliszűrő, a kompótos tál, a teás doboz és a merőkanál is cementhéjba szorítva éli új életét egy-egy épületelemként. Munkája eddigi csúcsa azonban mégiscsak II. Lajos vára, amelyet egyébiránt a Fejér Megyei Hírlap Utazó mellékletében pillantott meg először három éve, s akkor döntötte el, hogy ő bizony ezt szeretné saját kertjében is viszontlátni.
- Nagyon sok munka van mögötte, például úgy spekuláltam ki a várnak a húsát, amit meg kellett misunggal tölteni - mutatja -, minden oldala köszönőoldal, bár az eredetin még külön szobrok is vannak - teszi hozzá. Köszönőoldal - mondja, vagyis igencsak tetszetős, az eredetire hajazó kicsinyített mása, leszámítva a tetőcsúcsokon egyensúlyozó alkotásokat és néhány apró részletet.
A készítés számos trükkjét elmeséli Mihály, ám a technika hadd maradjon az ő titka. Sajnos azonban, úgy tűnik, következő terve is az marad, nem árul el róla túl sokat:
- Az egy ház lesz, de még sok technikai részlet kidolgozásra vár, nem lehet róla túl sokat elárulni... - mondja diplomatikusan, de én már látom a szemében a tervek kavalkádját, amelyek újabb néhány évre tevékeny munkát és örömet adnak majd neki.