Csonka András: "Más ma, 2015-ben szabadúszó színésznek lenni, mint a pályám legelején"

Csonka András a 90'-es években vált ismertté a Família Kft., népszerű magyar televíziós sorozat Picijeként. A sorozat megszűnt az ezredforduló előtt, a név viszont rajta ragadt, sokan emlegetik Piciként. Azóta – és már a sorozat közben is – Csonka András szabadúszóként számos színházban játszott. Jelenleg a Játékszínben, a Madách és a Budapesti Operett Színházban láthatja a közönség, de anno a fehérvári Vörösmarty Színházban is sokat szerepelt.

Csonka András a Viktória Rehabilitácós Központ vendégeinek apjával való kapcsolatáról is mesélt. FOTÓ: KOPPÁN VIKTOR

Láthattuk őt a Remixben, az Illatszertárban és a Plazmában is. Csupa kellemes emlékeket idéz benne a megyeszékhely – mondja, nagyon élvezte az itteni munkát.

Azóta bizony megváltozott a világ, szabadúszónak lenni egészen mást jelent ma, mint a pályája elején.

– A Família Kft. miatt nem lehettem egy társulatnak sem tagja aztán így maradtam. Élvezem az ezzel járó mozgásteret, de a kilencvenes évek óta egyre kevesebb pénz jut a kultúrára, szorosabb a gyeplő és a színházak igyekeznek a saját társulatuk tagjait ellátni munkával, ami teljesen érthető – mondja András, aki mindig is leginkább musicalekben és vígjátékokban játszott.

Csonka András Piciként és a Kárász Zénó a Família Kft. forgatásán.

– Nem mintha nem szeretnék valami mást is kipróbálni, de a balek szerepe abszolút nekem való, ezt kár is lenne tagadni. Ebből következik, hogy ezeket a karaktereket kedvelem a leginkább. Az ember valahogy úgy van vele, hogy jobban szereti kiélni a „balekságot" a színpadon, mint az életben – meséli Pici, aki az előadóművészet mellett popzenei karriert is felépített. A híres Ding-Dong című számát sokan még mai napig fel tudják idézni.

A popzene jelenleg nem tölt be túl nagy szerepet az életében, azon kívül, hogy folyamatosan vannak fellépései – példának apropóján a Viktória Rehabilitációs Központban, ahol mi is beszélgettünk vele –, viszont egyre többet koptatja a billentyűzetet. Pár hónapja, egy internetes portálon olvashatunk tőle saját életéből merített történeteket.

– A blog – ha lehet így nevezni – tulajdonképpen levélfolyam édesanyámnak. Szerettem volna keretet adni ennek az egésznek és az írásban is segít, ha neki címzem. Nem hiszem, hogy nyolc éve elhunyt édesanyám ebből tudná meg, hogy mi történik velem. Ő még mindig az életem része, és az is marad – fogalmaz András.

Beszélgetésünkből természetesen a Heti Hetesben nemrég megtárgyalt selfi bot sem maradhat ki. A téma rengeteg viccnek nyújtott táptalajt.

– Az egész életünk egymás zrikálásáról szól. Az ilyeneket nem veszem fel, sőt, jót mulattam rajtuk. De hozzá kell tenni, nagyon is hasznos szerkezetnek tartom az unokaöcsémtől kapott ajándékot. Még ha ennyi vicc is kötődik most hozzá – nevet az előadóművész, akit híres mesefilmgyűjteményéről is kifaggattunk.

– Leginkább kazettán és DVD-én gyűjtöm a számomra kedves alkotásokat. Nézve a Vukot vagy a Mazsola és Tádét visszajönnek a gyermekkorom emlékei: az illatok, a helyiségek, és igazából minden. Egyszerűen olyan atmoszférát teremtenek, ami számomra nagyon fontos. De egyébként más filmeket is gyűjtök. Az Árvácska például a kedvencem, nem lehet sírás nélkül végig nézni – magyarázza Pici.

Az interjú során a legmerészebb fellépéseinek története is előkerül. Nemrég például egy kicsi, kör alakú porondon kellett énekelnie, egy medence közepén, szépségkirálynőkkel körülvéve. Előadása után szerencsétlenségére kicsit arrébb lépett, mint szeretett volna, mire lábközépig a vízben találta magát. Az egy érdekes szituáció volt – jegyzi meg, de szerencsére meg tudott szárítkozni a következő számig. Hasonlóan emlékezetes marad az a helyzet is, amikor egy műjégpályán kellett énekelnie. Kocsival vitték a pálya közepére, aztán onnantól egyedül kellett boldogulnia,: egy kicsit csúszós volt a helyzet – viszont felejthetetlen.