Fortélyok befőzéshez, körjárat a piacon

A pákozdi Németh Józsefné,  Juliska  néni nem a kedvünkért ácsorgott a konyhaasztal mellett, kovászolni való uborkát készített elő az ötliteres üvegbe.
- Az uborkát azért szoktam elmetélni, hogy a közepén lévő üres rész ne  maradjon  levegős, így nem puhul meg az uborka az üvegben, nem puffad fel - kaptuk az első hasznos tanácsot Juliska nénitől. - A menyem szokott befőzni, miattuk nem kellene eltennem, de itthon is jól jön, meg a másik fiaméknak is szoktam adni. A kertből ez volt az első szedésem, az előzőeket úgy vásároltam. Az aljába szoktam kaprot tenni, a levet elkészítem, adok hozzá egy kis szódabikarbónát, nem színeződik el az uborka. A tetejére kerül még kapor, aztán a kenyér. Nem szeretjük benne a fokhagymát, de mások azt is tesznek a kovászolnivalóhoz.
A kertben nyolc szem barack van a fán, pedig  fiatal.
- Tavaly kicsivel többet termett, de nem vitte túlzásba. A jövő hónap elején megérkeznek a holland barátaink, és akkor együtt elmegyünk a "Szedd magad!" akcióba  Csalára, ha meghirdetik a barackszedést.  Valamikor a Panoráma kempingben dolgoztam, onnan az ismeretség,  a több éves  barátság.
A holland házaspár Juliskánál tanulta meg a baracklekvár készítését. Itt leszedik a gyümölcsöt, befőzik, úgy viszik haza. Volt egy év, amikor nagyon sok paradicsomot, paprikát  is hazavittek, így természetesen az következik, hogy a  lecsóeltevés Juliska nénis fortélyát is megtudjuk. Olajat tesz a lábosba, ráteszi a hagymát, megfonnyasztja, utána megy a paprika,  az is fonnyasztva, sózva,  ezután mehet a paradicsom.
- Ahogy átfől  - nem teljesen -, belerakom üvegbe, az olaj feljön a tetejére.  A hollandok is így teszik el. Látták tőlem,  álltak mellettem a konyhában, rögtön írták a folyamatokat. Az eltevésnél kevés paprikát adok bele, inkább akkor paprikázom, amikor  már enni akarjuk. Olyankor kerül bele kolbász, felütött tojás, hogy gazdagabb legyen. A sárgabarackot lehéjazom, turmixolom, úgy főzöm. A baracknál fontos, hogy mennyire érett, úgy kell cukrozni.  Én szemre adok hozzá kristálycukrot, egy kilóhoz körülbelül 50-60 dekányit, többet nem érdemes, mert nagyon édes lesz. A baracklekvárt nem szabad  csavaros üvegbe tenni, jobb a celofán hozzá, úgy szellőzik, és közben össze is érik. Tavaly az egyik adaghoz tettem szalicilt, a másikhoz elfelejtettem. Ez utóbbi olyan finom volt, hogy csuda, szép sárga színű,  egyetlenegy sem romlott  meg.  Van,  aki a két celofán közé teszi a szalicilt,  az is megvédi a lekvárt. Van, aki darálja a barackot, ott jobban megmaradnak a gyümölcs rostjai, de sokan inkább turmixolnak.

Mielőtt folytatnánk a beszélgetést,  kóstolót is kapunk, baracklekvárral töltött piskótát. (Mi több,  hogy hazáig kibírjuk, útravalót is.)  Később körülnézünk a kertben, van magról kikelt, virágzó paradicsom, de ültetett palánta is. Az egyik már erőteljesebb, a másik csak erőlködik, igyekszik utolérni a többit, de  piros még nincs köztük, hiába keresgélünk.
- A paradicsomot úgy főzöm, hogy  az érett, híresen  girizdes, jó sűrű állagú  paradicsomokat  lehámozom,  úgy teszem föl főni. Ha ráérek, leturmixolom a főzés előtt, ha kész, átmerem üvegekbe. Van paszírozóm is, a régi, kétgurigás. Pici szalicilt rakok bele, és lekötöm.  Annyit főzök be, amennyi a kertben terem, de inkább azt teszem el, mint lecsót. Az nem megy annyira, a télen is  a hollandok vitték el egy részét, nagyon szeretik. Ha nálunk vannak, reggelire lecsót esznek, utána elmennek biciklizni, ahhoz kell a kondíció.
A modernizáció Juliska néniéknél is változást hozott. Cseresznye, meggy a fagyasztóba kerül.
- Nem rossz az úgy, gyorsan el lehet tenni, és a süteményekbe nagyon finom. Szilvát is szoktam befőzni, azt nem fagyasztom. Felfőzök hatvan deka cukrot, és ráöntöm a kimagozott, félbe vágott szilvára. Teszek rá egy csöpp ecetet, pici szalicilt, úgy kerül üvegbe. Tavaly is nagyon jól sikerült, különböző húsokhoz szoktam tálalni, néha jobb is mint egy adag savanyúság.

Piacról befőzni drága!

Szomorítóan drága volt  tegnap a fehérvári  piac. Igaz, célzatosan nézelődtünk,  érdemes-e már  befőzésre  vásárolni  meggyet, netán  őszi- vagy kajszibarackot. Jelenthetem: sajnos még nem.
Messze volt a túlkínálattól a  meggy - a legolcsóbb is  249 forintba került kilónként (aprószemű),  de jellemzőbb volt a  340-es ár,  sőt  olyat  is láttunk, hogy  egymással szemközt  áruló   őstermelők  háromszáz forintos különbséggel (!)  kínálták e  portékát.  Egy helyütt sikerült felfedeznünk  sárgabarackot  - ötszáz forint felett volt az ára. 
Az ősziek  viszont éppen   frissen  fogyasztásra  voltak  érettek - ismerve a fajtát, sajnos  kijelenthetem, hogy két nap alatt  megbarnulnak. 
Az egyik  árustól  érdeklődtem, mikor megy lejjebb a meggy kilója?  Tanácstalanul tárta szét a  karját: ez bizony  kiszámíthatatlan.
A paradicsomot  is   csak  néhány szemenként vitték az emberek  pedig volt már láthatóan  szabadföldi is,  a szebbje ötszázötven  forintért!  Az olcsóbb  paradicsomok még  mindig  külföldről  jönnek,   ezeket háromszáz forint és a körüli áron  kínálták. De  az az igazi, lédús, illatos  paradicsom bizony  még  nem került a pultokra. Az időjárás ezt a  növényt is erősen visszavetette a fejlődésben. 
Uborkából viszont  a  kovászolni valót már 155 forintért megvásárolhattuk,  ez alkalmas  salátának is,   viszont  tíz forint  híján háromszázért lehetett (volna) venni az  eltevéshez   szükséges csemege méretűt.  Szóval: messze  még (ha lesz egyáltalán ) a befőzési  és a lecsószezon...