2005.03.01. 18:10
Az újrakezdés bátorsága, a bútorfestés szépsége
Székesfehérvár (ze) Ahány nyelvet beszélsz, annyit érsz ezt továbbgondolva bizton állíthatjuk: ahány szakmát mûvelsz, annyi életed van, s minél több dologhoz értesz, annál gazdagabb vagy. \r\n
rnrn
Az újrakezdéshez sok minden kell, de bátorság mindenképpen. Különösen akkor, ha egy hivatástól évtizedes hûség, helytállás után búcsúzik az ember, mint Radetzky Jenõné, aki népmûvelõként A Szabdmûvelõdés Házában töltött sokszínû, eredményekben, érzelmekben gazdag évtizedeket. Nyugdíjas évei után is visszajár, tehát nem azért váltott, mert tele lett a hócipõje, hanem azért, mert egy új szerelem jött az életébe: a bútorfestés. A népmûvészet, Erdély folklórkincse régóta szívszerelme, de hogy alkotó módon viszonyul ehhez a kultúrához, az fokozatosan érett meg benne. Nem fejest ugrott a kincses világba, hanem alaposan felkészülve, a mesterség irodalmát áttanulmányozva, élõ, hiteles mesterektõl tanulva, múzeumokat járva edzette magát a feladatra. Azóta is folyamatosan tanul, minden alkotással közelebb kerül a kimeríthetetlen paraszti kultúrához, a míves famunkák festéséhez.
rnElismerések, díjak, meghívások jelzik, hogy idõsebb korban is érdemes újrakezdeni, újat tanulni, az alkotás örömét élvezni, a szó átvitt és valódi értelmében is színt vinni az életünkbe, miként azt Csilla tette.
