Frissen Fejérből

2021.10.04. 12:11

Krepsz Gyöngyi szerint sokat változott az állattartás minősége, mégsem csökkent a menhelyek munkája

Az állattartás óriásit változott az elmúlt évtizedekben: a veszettséget sikerült kiszorítani, bevezették a kötelező oltást, majd a chipezést, de vannak még teendők. Az állatok világnapja alkalmából Krepsz Gyöngyivel, a Herosz fehérvári állatotthonának vezetőjével beszélgettünk. Szóba került az ivartalanítás, az ebösszeírás és a „gyereknevelés” kérdése is.

FMH

Fotós: NAGY NORBERT

Fotós: NAGY NORBERT

- A felelős állattartásról már két évtizede interjúzunk, s rendszeresen megkérdezem: változott a helyzet? Van-e bármi visszajelzés arra, hogy az állatvédelmi törvény vagy az állatvédők munkája beérni látszik?

- Pont belevágtunk Soponyán egy olyan projektbe, amely kiváló tükröt mutat majd erről a kérdésről. Minden hivatalos lehetőséget meg szoktam ragadni arra, hogy elmondjam: az ebösszeírás, ahogy jelenleg – önbevalló alapon – zajlik, értelmetlen. Mert hiszen ki fogja bevallani a kutyáját? Azok, akik oltatják, chipeztetik, sőt, azoknak egy része sem. Székesfehérvári adatokat tudok: 9 éve 12 ezernél több kutyát bevallottak, 3 év múlva már csak 6 ezret. Nyilván nem lecsökkent az állatok száma... A Ennek a sok beszédnek lett a foganatja az, hogy Soponyán elhatározta az önkormányzat: lépnek. Szeptemberben elindultunk tehát a településen, s minden hétvégén tizenkét önkéntessel házról házra járva megkérdezzük, van-e állat a házban, chipet olvasunk, megnézzük az oltási könyvet. Nem az az elsődleges célunk, sem nekünk, sem az önkormányzatnak, hogy mindenkit végigbüntessünk, hanem hogy az emberekkel elbeszélgessünk az állattartásról. Én azt gondolom, ez egy nagyon jól működő dolog, mert az embereken azt látjuk, hogy normálisan fogadják a tájékoztatást, megköszönik azt. Minden kérdésükre válaszolunk, s ezt értékelik. Nekünk pedig óriási tapasztalat, hiszen ez a település nagyjából a magyar átlagot hozza állattartás tekintetében. Most járunk nagyjából a háztartások felében, ami eddig háromszáz kutyát jelent. Ez azért nagyon fontos adat, mert az önkormányzat összesen 91 ebösszeíró adatlapot kapott vissza. Az eddigi 300 kutyából pedig körülbelül 40-50-nek lehet ott az adatlapja az önkormányzatnál, tehát még azok sem adták le a lapot, akiknek egyébként rendben van a kutyájuk. A 300-ból ugyanis körülbelül 150-nek van chipje, s a háztartások felében jól és megfelelően tartják a kutyákat. A chipezett állatoknak azonban csak a 70 százaléka rendelkezik a szükséges oltásokkal is. Volt, ahol azért mondták a gazdák, hogy ilyen-olyan nehézségek miatt elmaradt az oltás, de volt olyan is, ahol a legelső oltás után nem volt több, azóta nem láttak állatorvost. Holott a faluban júniusban volt tömboltás és pótoltás is, még ha állatorvos nem is rendel a településen.

Egy fehérvári üzletember támogatásának köszönhetően 200 ezer forintos adományt kapott a fehérvári menhely. Képünkön Berey Attila Herosz-elnök, Krepsz Gyöngyi, Ovádi Péter és Vargha Tamás
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

- Mivel a háztartások felénél tartanak, ez azt jelentheti, hogy még egyszer ennyi kutya lehet. Eddig mi a tapasztalat, hol akadtak problémák s mik?

- Az idős embereknél láttuk főleg, merthogy nekik nem segítenek a családtagok vagy épp nem tudják kihozni egyáltalán a kertből. Ráadásul a szemléletüket sem lehet már megváltoztatni. Amikor szemben álltunk egy 70-80 éves bácsival, aki szemrebbenés nélkül elmondta, hogy nekik nem kell a macskákat ivartalanítani, mert ők földhöz csapkodják az újszülötteket, akkor ott nehéz mit tenni. S mivel „csak” 10 éve van szó egyáltalán arról, hogy macska ivartalanítás, így ő, aki 60-70 éven át ezt látta és ebbe szocializálódott, nehezen megváltoztatható. A másik nehézség a kutyáknál látható: az eddig látókörünkbe került ebeknek csupán az 5 százaléka ivartalanított. Az önkormányzat most kezd szembesülni azzal, mekkora feladat lesz ez a későbbiekben. A kutyák negyede ráadásul láncon van. Nem értem, miért... Mi mindenkinek elmondtuk, ítélkezés nélkül, hogy mekkora láncon érdemes tartani, naponta el kell engedni, hogy mozoghasson, de hát amikor azt mondja a gazda, hogy „de hát én nem szeretem annyira, hogy megsimogassam”, akkor ott nem tudok mit mondani. A szemléleten nehéz tehát változtatni, s megértetni ezekkel az emberekkel, hogy az az állat egy érző lény, azzal foglalkozni kell.

- Mit lehet mondani, amikor az a kérdés, miért érdemes visszaküldeni az ebösszeíró adatlapot? Mert hiszen sokan ódzkodnak tőle, „bevallásnak” értékelik.

- Soponyai tapasztalatunk az: sokan azt mondták, hogy nem is hallottak róla, noha elméletileg a tájékoztatás megtörtént. Számos alkalommal megígérték nekünk, hogy vissza fogják küldeni a lapot. Amiből az önkormányzat tudni fogja, milyen oltottsággal rendelkeznek a településen élő kutyák. Ha elmarad egy oltás, felhívhatják rá a gazdák figyelmét. Valamint az ivartalanítási kampányokban is lenne lehetőségük arra, hogy kiválasszák azokat a kutyákat, amelyeknek tudnak segíteni. Mert azért ne feledjük, az ivartalanítás vagy éppen az oltatás a gazda feladata, nem az önkormányzaté vagy az államé.

- Városi legendák szerint azért nem adták be sokan az ebösszeíró adatlapot, hogy később ne lehessen kivetni rájuk ebadót... Amit ugye az önkormányzat vethet ki, saját hatáskörben.

- Ez „urban legend”. Tudjuk, hogy az önkormányzatoknak lenne lehetőségük bevezetni az ebadót, de szerintem sem Soponya, sem a települések többsége nem gondolkodik ezen. Itt arról van szó, hogy az ebösszeírás az önkormányzatok számára is kötelező feladat. Kimondja a törvény, hogy ezt neki minden három évben meg kell tennie. Ez régen is volt, nem új keletű dolog. Kezdetekkor a veszettség elleni védekezés volt az oka, hogy az oltásokat tudják felügyelni. Ekkor még a hatósági állatorvosok kezében volt a veszettség elleni oltás beadásának lehetősége, ők az ilyen oltások alkalmával leadták az ebösszeírást is. Ám ez mostanra megváltozott, kikerült a kezükből, mindenki szabadon választhat állatorvost. Ezért született meg az ebösszeíró rendelet.

- A kötelező chipezés bevezetésekor kicsit sikerült javítani az állattartási fegyelmen. Ez is hasonló nagy lépés volt a magyar állatvédelem területén.

- Amikor a chip bevezetése szóba került, felmerültek aggályok, hogy majd most tele lesznek az utcák kóbor állatokkal, mert kidobják őket a chip helyett. De mégsem lett nagyobb a kóbor állatok száma. Most, amit látunk, hogy 2013 és 2015 között nagyon sok kutyát bechipeztek, mindenki odafigyelt. De rájöttek, hogy senki nem ellenőrzi ezt, így alábbhagyott a motiváció. Látom, hogy folyamatosan csökken a bekerülő állatok között is a chipezettek aránya. Ma már jó, ha 30-40 százalékban van azonosító. Az ivartalanítás lehetne egy másik nagy lépés. Hatékony fellépés kellene ezen a téren, bár nem tudom, hogy lehetne-e kötelezővé tenni. Ott vannak például a menhelyre kerülő macskák, amelyeknek a 75 százaléka kölyök állat. Mi hiába csinálunk bármit – az elmúlt 10 évben csak ivartalanításra 60 milliót költöttünk -, semmi nem elég.

- Az állattartás minősége változott?

- Régen, amikor elkezdtünk dolgozni, a legfontosabb kezelendő téma az agresszió volt. A bekerülő kutyák java agresszív volt. Ma már szeparációs problémákkal küzdünk és hasonlókkal. Ugyanazok a nehézségek jönnek elő szinte, mint a gyereknevelésben. Sokan ugyanis ma már átesnek a ló túloldalára és úgy viselkednek az állattal, mintha gyerek lenne. Más jellegűek a problémák. Lobogó ifjú korunkban azt mondtuk, azért dolgozunk, hogy ne legyen ránk szükség. De még ma, több évtized után sem látom, hogy közelebb kerültünk volna ehhez az álomhoz.

Frissen Fejérből

A dosszié további cikkei
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!