Néha a kutyáknak is le kell váltani az idejétmúlt, régi öltözetet

A szakemberek három vedlési típust különböztetnek meg, és mindhárom jelentősen eltér egymástól, különösen időben. Az első, amivel találkozhatunk, az a kölyökkori szőr leváltása, a másik az, amikor tavasszal és ősszel okoz csak némi plusz munkát és jelentősebb bosszúságot a folyamat, és persze előfordul, hogy a kutya egész évben vedlik, ami igencsak megnehezítheti az életünket.

Aminek most igazán itt van az ideje, az őszi szőrleváltás, ami lényegesen hosszabb időt is igénybe vehet, mint a tavaszi. Bonyolult kémiai folyamat indul be, amikor a nyár véget ér, s egyre hűvösebbek és rövidebbek lesznek a nappalok, és hosszabbodnak az éjszakák. Ilyenkor a kutyák, különösen a kertes házak udvarát őrzők, elkezdik hullatni a szőrüket. Sokan megijednek a tömeges, akár csomókban kihulló mennyiségtől, de még mindig sokkal jobb egy intenzív vedlésnek köszönhetően gyorsan túl lenni a cserén, mintha mindig csak néhány tucat hullana ki az állat bőréből – ám az egész éven át. Utóbbi probléma leginkább az állandóan lakásban tartott, rövid szőrű kutyákra jellemző, akiket megzavar a radiátor csalóka melege.

A kutyák az őszi vedlés során dúsabb aljszőrzetet növesztenek, mely megvédi őket a hidegtől és a gyakoribb csapadéktól. Végeredményben olyan, mint amikor mi kicseréljük az előszobafalon a mellényeket és széldzsekiket átmeneti-, majd télikabátra.

A vedlési időt mi magunk is lerövidíthetjük, méghozzá úgy, hogy ha napi rendszerességgel átfésüljük az állat egész testét, eltávolítva minél több, feleslegessé vált nyári szőrszálat. Nemcsak a ruháinknak, bútorainknak teszünk ezzel jót, hanem a kutya is nagyon hálás lesz. Egyrészt, mert előbb végez a vedlési folyamattal, és mert ez egyúttal azt is jelenti, hogy többet foglalkozunk vele, sőt, serkentjük a beavatkozással a bőr vérkeringését is.

Rövid szőrű kutyáknál használható a masszázskesztyű, de hosszabb bunda esetén komolyabb eszközökhöz, valamilyen speciális fésűhöz kell nyúlni.

Vannak fajták, például a francia buldog, a tacskó vagy a mopsz, amikkel nehezebb megküzdeni. Ezen, lakásban tartott kisállatok folyamatosan hulló szőre nemcsak nehezen eltávolítható a tex­tíliákból, de még szúrós is. A husky vagy a németjuhász vedlése kifejezetten látványos és sok munkával jár. Sorolhatnánk még olyan kutyafajtákat, amikre kifejezetten jellemző, hogy a szőr leváltása megviseli a gazdát és az állatot egyaránt. Közülük is kiemelkedik az a magyar fajta, amiről már több helyen is írták azt a véleményt, hogy a puli, az nem kutya, a puli, az puli.

A dús, még a fekete példányok esetében is világos aljszőr a tincsekbe álló fedőszőr alól nehezen távozik vedlés idején, viszont szinte lehetetlen fésülni a magyar rasztát. Emellett bundája nemcsak időszakosan követeli meg a figyelmet, hanem minden nagyobb séta után. Ősz elején, mikor beérik szinte valamennyi növény magja, a bogáncsok vagy a toklászfélék epekedve várják a mellettük elsuhanó, örökmozgó magvetőket, akik észre sem veszik, hogy mennyit felszedtek ezekből a ragaszkodó biotépőzárakból. Minél később próbáljuk kiszedni a tincsek közül a potyautast, annál valószínűbb, hogy ollóhoz kell nyúlni. Ha beleisznak a patakba, majd kettőt fordulnak annak poros partján, akkor a szakálluk is könyörög a fazonigazításért.

Az őszi vedlés tehát elkerülhetetlen, fontos folyamat, aminek felgyorsítása kutya és gazda közös érdeke. Néhány segédanyaggal, mint például a sörélesztő vagy a lazacolaj, még inkább fokozhatjuk az eredményes munkát.