Tiber Krisztián nem lehetett próféta saját hazájában, a Videotonban

Tiber Krisztián számára fontosak a gyökerek, a hagyományok. Talán ezért is szervezi meg évről évre a Mancz utcai baráti focit, amelynek nyári „kiadása" mellett van már szilveszteri verziója is. A korábbi gólkirály szíve mindig Fehérváré marad, pedig régóta él Sopronban.

– Immár tizenkét éve annak, hogy a nyugati határszélre költöztünk a családommal – kezdte Tiber Krisztián. – Két és fél évig voltam az akkor még NB I-es Sopron játékosa, a szerződésem lejárta után viszont választanom kellett: továbbra is vándorolok, vagy elfogadom az egyik osztrák negyedosztályú alakulat invitálását és maradok a városban. Utóbbi mellett döntöttem, elegem volt a költözésből, a lányom akkor kezdte az óvodát, az osztrákok pedig hasonló feltételeket biztosítottak, mint ha itthon játszottam volna. Talán korai volt kilépni 30 évesen az NB I-es körforgásból, de nem bántam meg a döntést, még mindig játszom az osztrákoknál, igaz, már csak alacsonyabb osztályban.

Tiber Krisztián a mai napig remek formában van, 41 évesen is aktívan focizik Ausztriában. Fotó: Molnár Artúr

A gólerős csatár a Vidiben járta végig a szamárlétrát, majd második NB I-es meccsén győztes gólt lőtt az Újpestnek. Első szezonja végén mégis mennie kellett a Videotonból. – Nem akarom a múltat felhánytorgatni, eltelt azóta több mint húsz év, nem neheztelek senkire. Nem mondom, hogy akkor nem volt bennem tüske, de szerencsére sikerült túllépnem a történteken. Minden vágyam az volt, hogy a nevelőegyesületemben teljesedjek ki, de senki nem lehet próféta a saját hazájában, nekem akkor el kellett mennem a Vidiből.

Krisztián elkeseredésében 22 évesen az osztrák ötödosztályba igazolt, ez akár a süllyesztőt is jelenthette volna a számára, ám a támadó mindig maximalista volt, és jó döntéseket hozott.

– A Gázszer akkor minden átigazolási időszakban ostromolt. A csapat a megye I-ből indult, akkor még nem akartam visszatérni, de az NB III-as szezonban, a téli időszakban már csatlakoztam a kerethez. Életem legjobb döntését hoztam, fantasztikus évek következtek, megnyertük az NB III-at, az NB II-t, majd stabil csapattá váltunk az NB I-ben is, nekem pedig a másod- és az első osztályban is sikerült a legtöbb gólt szereznem.

Persze nem volt egyszerű akkoriban Székesfehérváron Gázszer-futballistának lenni.

– Valóban nem, amikor feljutottunk az élvonalba, már kezdtek riválist látni bennünk a Vidi-drukkerek. A két csapat játékosai nagyon jóban voltak, szó sem volt ellenségeskedésről, csak a városban nem kedveltek bennünket túlságosan. Ezért is kellett Akasztóra költöznünk. Aztán szó volt fúzióról is, amely nem valósult meg, és ezt nagyon sajnálom, mert ha egyesült volna akkor a két csapat, egészen biztos, hogy a '90-es évek végén már bajnok csapata van Fehérvárnak. Véget ért a Gázszer-sztori, én pedig szép éveket töltöttem a fővárosban, a Vasasban, majd Debrecenben is, ezután igazoltam Sopronba.

Tiber Krisztián négy éve a soproni utánpótlásban edzőként tevékenykedik, az U11-es korosztály tartozott a felügyelete alá, a nyártól új csapatot kap, a tízévesekét.

– Szeretek gyerekekkel foglalkozni, ez teljesen kielégíti edzői ambícióimat. Nem gondolom, hogy valaha felnőttekkel, esetleg az élvonalban dolgozom, ehhez talán későn is kezdtem a szakmát, plusz az a kapcsolatrendszerem sincs meg, amely egy NB I-es kispadhoz kell. Hogy visszatérnék-e a Vidibe utánpótlás-edzőnek? Lehetne róla beszélni, bár ez a téma most nem aktuális. Ha egyszer felhívnak, biztos elgondolkodom, hiszen nekem Fehérvár mindig az otthonom marad.