Oltja és fényképezi is a tüzet a fehérvári Koppán Viktor Dávid

Koppán Viktor Dávid élete egészen biztosan nem mindennapi. A Fehérvári Tűzoltó Egyesület elnökeként számos balesetnél, tűzesetnél jelen van, és a saját biztonságát mellőzve igyekszik bajba jutott embertársain segíteni. Mindeközben nála van hőn szeretett fényképezőgépe, hiszen 2009 óta a Fejér Megyei Hírlap fotósaként is dolgozik. Ismerjék meg őt jobban!

Honnan jött az ötlet, hogy tűzoltó legyél?

Az az érdekes, hogy mondhatni egy véletlen során jött ez nálam, még gyermekkoromban sem készültem tűzoltónak. Kicsiként inkább az operatőri szakma érdekelt, édesapám öblítős flakonokból készített nekem játékkamerát, és azzal rohangáltam otthon. Aztán egyszer csak abbamaradt ez a dolog, és elkezdtem kacérkodni az újságírással, ami már akkor is nagyon mozgatta a fantáziámat. Egy nap aztán felötlött bennem a gondolat, hogy jobb lefényképezni az eseményeket, mintsem csak szimplán írni róluk, így elkezdtem a fotóriporter képzést. Ennek a képzésnek a végén kellett egy saját fotóanyagot vizsgamunkaként elkészíteni, és miután rájöttem, hogy már csak két hetem van megcsinálni a munkát, egy hirtelen ötlettől vezérelve, (melyről a mai napig nem tudom, hogy honnan jött), úgy döntöttem, hogy a fehérvári tűzoltóságról készítek egy fotóriportot.

Ekkor még semmiféle ismeretségem nem volt a szakmabeliekkel, Szabó-Bisztricz Anettet hívtam segítségül, aki jelenleg a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője, de már akkor az önkormányzati tűzoltóság szóvivője volt. Ő szerezte meg nekem a szükséges engedélyeket, majd egy pénteki napon felkerestem a laktanyát. Maguk a lánglovagok ajánlották a pénteket, mondván azok a napok a legeseménydúsabbak. No, én egy hete voltam már náluk, míg a legnagyobb dolog, ami történt egy gárdonyi faág leszakadása volt. Ettől eltekintve remek tapasztalatokat szereztem, megismertem a laktanya életét, működését, valamint nagyon jó barátságokat kötöttem.

Ezt követően kezdtem el a havaria fotózást, baleseteket, tűzeseteket fotóztam az MTI-nek, majd idővel a Fejér Megyei Hírlaphoz kerültem. Az évek során érlelődött bennem a gondolat, hogy nem csak fotózni, de csinálni is szeretném a tűzoltó hivatást, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a 2008-ban alakult Fehérvári Tűzoltó Egyesületben vagyok, aminek 2016 őszétől már az elnöki posztját is betöltöm. Fő célom az, hogy felállítsunk és működtessünk egy stabil önkéntes tűzoltói szolgálatot, jelenleg az energiáim nagy részét e köré a cél köré összpontosítom.

Miben tudják az önkéntesek a hivatásos tűzoltók munkáját segíteni?

A székesfehérvári hivatásos tűzoltók 44 településen látnak el tűzvédelmet a megyében, Csákvár, Felsődobos magasságáig is kivonulnak, így mikor ők nincsenek a városban, mindenképpen létjogosultsága van az önkéntes egyesületnek, hogy segítsék a megyeszékhely tűzvédelmét.

Leginkább a fizikai, emberi erőforrásban, illetve a hosszabb időre elnyúló káresetek felszámolásában tudunk segíteni, így egy többórás tűzoltás vagy műszaki mentés idején, valamint időjárási káresemények során vagyunk mi is a helyszínen. Mindezt szabadidőnkben tesszük, sokszor a családjainkat hagyjuk magunkra, hogy segítsük embertársainkat a bajban.

Hány tagja van jelenleg a Fehérvári Tűzoltó Egyesületnek?

Összesen 35-en vagyunk most, ebből 12-14 fő az, aki aktívan részt vesz a tűzoltásban, a többiek pedig szakmai tudásukkal segítik az egyesület mindennapjait.

Úgy tudom, hogy nagyon jó kapcsolatot ápoltok Székesfehérvár testvérvárosával, Schwäbisch Gmünddel. Tudnál erről pár szót mondani?

Önkéntes tűzoltókként mi ugye nem kapunk a munkánkért fizetést, ellenben az egyesületet valahogy működtetnünk kell. Az önkormányzati anyagi segítség és katasztrófavédelem pályázatain elnyerhető eszköztámogatás mellett rengeteg segítséget kapunk testvérvárosunktól, akik nagyon régi kapcsolatot ápolnak a fehérvári tűzoltókkal. Szakmai gyakorlatra többször is mentek már magyar tűzoltók Németországba, míg német lánglovagok is tartottak már szolgálatot Székesfehérváron. Az ő segítségük nagyon sokat jelent az egyesületünk számára, hiszen tűzoltóautókat éppúgy, mint különböző speciális eszközöket kaptunk már tőlük, 2017-ben pedig egy parancsnoki autóval is meglepett minket testvérvárosunk polgármestere, dr Joachim Bläse.

Volt olyan tűzeset, baleset, amiről azt gondolod, hogy életed végéig emlékezni fogsz rá?

Az igazság az, hogy mindegyik eset más. Én idén tíz éve fotózom ezeket. Azok az események, amikor kisgyerekek sérülnek, vagy vétlen áldozatai vannak egy balesetnek az embert jobban megérintik, de nem tudnék kiemelni egyet sem közülük. Sok olyan van, amiről órákig lehetne beszélgetni, hogy mitől érdekes.