Komlós Klaudia már kilenc éve nevelője, amolyan második anyukája sok-sok polgárdi fiatalnak

Mikor került a Don Bosco Iskolaház csapatába?

– Idén márciusban volt 9 éve, hogy utam az iskolaházhoz vezetett. Nagyon jó szívvel gondolok vissza erre a napra, és minden percére tisztán emlékszem. Édesanyámék élelmiszerüzletében dolgoztam előtte, és hallottam a ház készültéről. Sok ismerősöm beletette munkáját abba, hogy az iskolaház elindulhasson. Sajnos a munkám miatt én a felújításban nem tudtam részt venni, de mindenképp látni szerettem volna a végeredményt. Egy márciusi délután volt, mikor elmentem. Nem tudtam, mit mondok majd a gyerekeknek és hogy miként fogadnak majd. Kicsit izgultam (nevet), de mikor kiszálltam az autóból, ez egyből elmúlt. A gyerekek futottak felém, és úgy öleltek át, mintha már régóta ismernének. Csodálatos érzés volt, és nem kellett semmit mondani. Mindenki bemutatkozott, és már játszottunk is. Katit (Némethné Smohay Katalin, 2011-es alapításától 4 éven át ő vezette a házat – a szerk.) is ekkor ismertem meg, vele is természetes volt minden már az első beszélgetéskor. Elmesélte az iskolaház történetét. A mai napig csodálom ezért: nagyon sok bátorság és kitartás kellett ennek az elindításához. Mesélt, és közölte, hogy munkatársat keres. Szerencsémre, mert én ekkor már tudtam, hogy itt szeretnék dolgozni. Mielőtt alkalmaztak, fél év önkéntességet kellett vállalnom, és csak ez­után kerültem állásba.

Mióta vezeti a házat?

– Katival körülbelül 4 évet dolgoztunk együtt. Csodálatos idők voltak! Ezután Kati férjhez ment, családot alapított, és én vettem át a ház vezetését, ennek már körülbelül 5 éve. Ekkor csatlakozott csapatunkhoz Laskovics Anikó. Nagyon szereti a gyerekeket, és rengeteget foglalkozik velük. Így vagyunk ketten a mindennapokban.

Mi történik az iskolaházban a mindennapokban?

– Jelenleg 20 gyerek jár hozzánk, ebből 6 óvodás. A többiek teljesen vegyes életkorúak. A legidősebb fiúnk 17 éves, Norbinak hívják. Ő végzi a férfias feladatokat. Mindent megjavít, izzót cserél stb. A mindennapok a következőképp zajlanak: körülbelül 13–14 óra körül kezdenek megérkezni a gyerekek, de ekkor már az ovisok alszanak. 14 óra körül kezdődik a tanulás, 16–17 óráig. Ezután kezdődik a játék. Ha jó az idő, általában az udvaron töltjük a délutánt, ha rossz, akkor kitalálunk valami közös benti időtöltést. Társasozunk, vagy kvízjátékokat játszunk. Kati sem tűnt el a gyerekek mindennapjaiból, heti egyszer kézműves foglalkozást tart. A vacsorát is együtt készítjük el a gyerekekkel. Próbálunk mindent együtt csinálni, mint egy szép nagy család. Értem ezalatt a házimunkát is. Minden gyereknek megvan a saját feladata, amit a nap végén el kell végeznie: porszívózás, felmosás, terítés a vacsorához, ilyesmik. Tehát a tanulás, a játék és a házimunka után közösen vacsorázunk, és ezután minden gyereket hazaviszünk, 19 óra körül.

Biztosan vannak jó történetei a hétköznapokból, a gyerekekkel közös időből, élményekből…

– Rengeteg történetem van a gyerekekről, ezekből könyvet tudnék írni (nevet). Ami nekem a legkedvesebb minden évben, az a közös táborozás. A Videoton Holding Zrt. vezérigazgatója, Sinkó Ottó nagyon sokat segít nekünk. Többek közt minden évben biztosít nekünk egy hetet Zánkán. Nekem ezek a legjobb pillanatok a gyerekekkel, amikor kiszakadunk a hétköznapokból. Amikor úgy vagyunk együtt a gyerekekkel, hogy nincs lecke, nem kell időre verset tanulni. Ők is sokkal felszabadultabbak, és mi is. Ilyenkor nagyon sokat beszélgetünk. Persze amúgy is, de ez akkor is más. Itt válik minden évben szorosabbá a kapcsolat köztünk. Persze itt is vannak szabályok, amiket be kell tartani, de mégis lazább az egész.

Milyen a kapcsolatuk a Böjte Csabához köthető Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal? Mennyire van szerepe a gyerekek nevelésében a hitnek, a vallásnak?

– Csaba testvér, ha ideje engedi, meglátogat minket. A gyerekek nagyon szeretik (nevet), és mivel katolikus alapítvány vagyunk, így igyekszünk a gyerekeket katolikus szellemben nevelni. A helyi plébánossal, Barta Tibor atyával jó kapcsolatban vagyunk.

Hogyan tudnak most, a járvány alatt segíteni?

– Sajnos a járvány idejére nekünk is be kellett zárni az iskolaház kapuit, de a gyerekekkel napi kapcsolatban vagyunk. Anikóval mindent megteszünk azért, hogy ebben a szomorú helyzetben is támogassuk őket. Interneten írjuk a házi feladatot videóhívásban. Akinek szüksége volt rá, biztosítottunk ehhez eszközöket.

Saját család, saját gyerekek…?

– Saját családom még nincs, de tervben van, és remélem, hamarosan én is anyuka lehetek!