Maleczkiné Lázity Andrea kapta az Év ápolója díjat

– Rendkívül szerencsés vagyok – így kezdi Maleczkiné Lázity Andrea a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház neurológiájának intenzív szakápolója a történetét. De elsősorban nem azért, mert ő lett idén az Év ápolója, hanem azért, amit – visszatekintve élettörténetére –, láthat. Annak ellenére is, ami a kezdőlökést adta ahhoz, hogy ezt az életpályát válassza.

– Egészen pici gyermekkoromban eldőlt az én utam. Bár az ok nem kellemes emlék, mert az édesanyám nagyon-nagyon beteg volt egész életén át. Mindig ápolásra, gondozásra szorult, és amikor az ember négyévesen kis híján elveszíti, akkor mindent megígér, csak hogy élete végéig tudja gondozni, ápolni. Ez volt a motiváció és az alap. Nem is gondoltam másra pályaválasztáskor – enged betekintést a kezdetekbe Andrea. Aki arra is hamar rájött, hogy a terület, amely felé vágyik, dinamikusan fejlődik. Az emberekkel való törődés, foglalkozás pedig egy olyan plusz hozadék, ami nagyon fontos dolog, s amivel, ha jól sáfárkodik, egész életre tartalmas pályát jelenthet neki.

Hű maradt a neurológiához

Nagyon jó iskolai közösségbe került az egészségügyi szakiskolában, jó tanárokkal, akik motiváltak, tolták előre, emlékezik vissza. – Amikor 15 évesen kikerül az ember gyakorlatra, egészen sok félelem van benne. De a neurológián annyi jó ember fogadott, hogy a mai napig hű maradtam hozzájuk. – mondja Andrea, aki 1981-ben került a neurológiára tanulóként, ’83. augusztus elseje óta pedig ott is dolgozik.

A neurológia összetett feladatokat igénylő hely, a betegek nagy része ugyanis belgyógyászati problémákkal is küzd. Andrea intenzív szakápoló, amely az egészségügy legdinamikusabban fejlődő ága, ahol „kell tudni, kell fejlődni és nagyon sokat kell gondolkodni”. Nem egy unalmas munka. Mondhatni ő látható az egészségügy frontvonalában: feladata a beteg általános higiénés ellátása, a mosdatástól a szájápoláson át a teljes komfortérzet biztosításáig, de számos egyéb teendője is van egy 12 órás műszakban. A betegek teljes megfigyelése, tudatuk, általános állapotuk felügyelete mellett munkájához tartozik az injekciózástól kezdve a szondalevezetésen át a katéterezésig számtalan orvosi kompetencia. S nem utolsósorban a betegek és a hozzátartozók pszichés vezetése.

– Egy stroke beteg például, aki lebénul, nem tud beszélni, magatehetetlen, adott esetben táplálkozni sem tud, nagyon komoly stressz hatást jelent. Nehéz lelkileg megfelelő irányba terelni a betegeket és a hozzátartozókat is, hiszen nem tudnak mit kezdeni a helyzettel.

A háttérben zajló feladatokat azonban a betegek, a hozzátartozók sem látják: adminisztráció, gyógyszerrendelés, anyagigénylés és még sok minden feladata Andreának.

Szívesen, szeretettel végzem a munkámat. Fontos, hogy jól érezzük magunkat a hivatásban, közösségben, amiben dolgozunk. Nekem lendületet ad, hogy minden nap vár valami új, meg kell oldani a problémákat, át kell menni valamilyen akadályon. Ez tart a pályán, ahogy másokat is.

Az Év ápolójának két nagylánya van, akiket szinte egyedül nevelt fel. – Nagyon jó gyerekek lettek, akik roppant büszkék az anyura. Azt mondják, igen, anya, te ezt megérdemelted, mert te tényleg az egész életedet erre tetted fel – mondja meghatódva. Andrea ugyanis nem számított az elismerésre.

– Meglepődtem. De tudni kell, hogy ezzel egy egész osztályt ismertek el, mert egy fecske nem csinál nyarat. Befogadó, működő közösség nélkül ez nem megy.