2018.02.13. 14:00
A rendszer Kelletlenjei – Két rendezvényt ajánlunk a Vörösmarty Társaság programjai közül
Regényrészletek is elhangzanak Heiter Tamás készülő könyvéből.
P. Maklári Éva és Bobory Zoltán néhány hónapja már előadta Egymásra hangolódva című estjüket a Vörösmarty Társaságnál. Akkor is Cserta Gábor zenélt, s ez így történik a szerdai öreghegyi programon is
Fotó: FMH-archív
A Vörösmarty Társaság elnöke, Bobory Zoltán mutatta be a tavalyi könyvhéten P. Maklári Éva nyugdíjas pedagógus, előadóművész, író első önálló kötetét, amelyben prózák, versek és a szerző saját illusztrációi kaptak helyet. Akkor fogalmazódott meg a két íróban a gondolat: egymás verseinek felolvasásával is a közönség elé kellene lépni. Ez lett az Egymásra hangolódva című est, amely elhangzott már például a Vörösmarty Társaság székhelyén. Ezúttal pedig az Öreghegyi Közösségi Házban szerdán 15 órakor kezdődik irodalmi összeállítás Bobory Zoltán és P. Maklári Éva előadásában, prózai művekből. A rendezvényen énekkel, gitáron Cserta Gábor működik közre.
Fotós: FMH-archív
Aznap még egy irodalmi estet tartanak, ám már a társaság Kossuth utcai termében. Itt 18 órától Heiter Tamás költő, író készülő regényéből hangzanak el részletek (a házigazda Bakonyi István lesz). A szerző legutóbb a Fehéregyensúly című verseskötetével jelentkezett, ám már ekkor tervben volt a prózai hangvételű írásmű elkészítése.
Heiter Tamástól megtudtuk: még nem tudja, mikorra várható új könyvének megjelenése, de már mintegy 200 oldal elkészült belőle. A kifejező cím: Kelletlenek. S hogy miért is olyan kifejező ez?
Heiter Tamás egy családból kiemelt, otthonban nevelkedő gyermek történetét írja meg, egyes szám első személyben. Amolyan 21. századi szenvedéstörténet ez, néhány oldottabb részlettel – mesélt a szerző, aki egészen közelről ismeri a gyermekvédelmi rendszert. Nyolc évig dolgozott ugyanis az egyik megyei intézményben család- és utógondozóként, s ez idő alatt igen sok mindent látott. Megtapasztalta például – ahogyan ő fogalmazott – az „istentelen mélyszegénységet”, egy-egy családnál tett látogatás során. Ezek az élmények, valamint az ellátórendszer működése késztette arra, hogy regényt írjon. Ám mindezt csak azután, hogy kikerült ebből a munkakörből, környezetből és távolabbról tudja szemlélni az egészet.
Fotós: FMH-archív
A főszereplő gyermeken kívül azonban a rendszer más szereplőinek monológjai is olvashatók. Itt ugyanis mindenki áldozat, még az is, aki segíteni próbál.
Az állapotok sokszor siralmasak, a külső segítség pedig kevés, és ha van is, nem mindig jó szándékú. A mű azonban nem szociográfia, hanem leíró jellegű regény, amely nem vizsgálja az okokat, a miérteket. És a szereplők sem konkrétak – hangsúlyozta
Heiter Tamás.
