Jó reggelt, Fejér megye!

Egy kamasz évei elején járó fiatalember állította meg a belváros járókelőit, kik fejben már az ünnepi asztalt terítették, az ajándékokat csomagolták, vagy épp a karácsonyi menü még hiányzó hozzávalóin törték a fejüket. Ökölpacsi – ezt kérte az arra járóktól a fiú, aki megannyi csodálkozó tekintetet kapott eme szokatlan kérésére. A legtöbben rövid mérlegelés után azért benne voltak a játékban. Hiszen mi baj lehet egy pacsiból? A különös üdvözlési forma természetesen némi meglepetést is tartogatott: a pacsi után a fiú ökle megfordult, ujjait kinyitotta, s a tenyerében egy szaloncukor mosolygott a meglepett „pacsipartnerekre”. A fiú aztán egy „Boldog karácsonyt!” kíséretében elköszönt, az emberek pedig széles mosollyal az arcukon, szaloncukorral a kezükben folytatták útjukat.