Számvetés

2021.12.31. 11:00

Jobb későn, mint soha? - Zsohár Melinda szilveszteri jegyzete

Elekes Gergő

Gyerekkoromban is számvetést végeztem az esztendő végén, noha filozófiai értelemben fogalmam sem volt az élet végességének mibenlétéről. Nagypapa halálát láttam, az emeleti elsötétített szobában feküdt barna öltönyében, a szomszéd kislánnyal mezei virágot csempésztünk a kezébe. Biztos látták a felnőttek, de nagyon okosan nem szóltak érte, akkor még nem dugták el a halottakat a gyerekek elől, ösztönösen érezték, hogy így kisebb rettegéssel nézünk majd szembe az elkerülhetetlennel később. 

 

Hogy mit tud összegezni egy tíz-, tizenkettő, tizennyolc éves? Hát tudtam. Hatéves koromtól állandóan olvastam, a könyvek máig ható útravalót adtak. Ráadásul tűéles memóriám volt… a múlt rossz dolgait illetően. Mert én a mai napig úgy összegzek, hogy a rossz, keserű, fájdalmas, hiábavaló, borzalmas, bűnös, üres dolgokat veszem számba. Amit hibáztam, vétkeztem, elrontottam, elszenvedtem. A jó s a jó teljesítmény kötelező és magától értetődő volt. A matematikanégyessel kezdődött persze, a szórakozottságom miatti késésekkel, a hirtelenségemmel, a túlságos nyíltságomból származó védtelenségem következményeivel. Aztán az eltelt évtizedek megteltek fájdalmakkal és veszteségekkel, a rossz választások soha helyre nem hozható következményeivel – hoszszú lett a lista. 

 

S kezdtem megint. Mit… rontottam el a hosszú évtizedek alatt. Csúnya szó inkább illenék ide, találóbb lenne, de írásban soha. Annak az öreg háznak az emeletén ülök a gépnél, ahol a nagypapa kezébe rakosgattuk a virágokat, mert imádom a régi házat, sokat küzdöttem érte, míg az enyém lett egészen. És emellett annyi erőfeszítésemért és kitartásomért jutalmazott meg a sors. De akkor ez miért nincs benne a számvetéseimben soha? Miért is a mulasztásaimat kéne elsorolnom? A kudarcokat, veszteségeket, fájdalmakat? Kinek nincsenek? De kinek nincs öröm és siker, ha parányi is? Van, amikor az is harci tett, ha kibírunk embertelen csapást, emberi igazságtalanságot, árulást, s túl tudunk lépni rajtuk. Elismerés, gyógyulás, megoldott probléma, ölelés, simogatás, egy finom szőlőfürt íze, s az egészség, Isten adománya. Ha keresztet, nehéz terhet viszek, segítenek benne. Ajándékba kapott és egyáltalán nem remélt nagy érzelem is jutott, s több nevetés, mint sírás. Vigyázat, ez is közhely: a szép, kicsi dolgok oly naggyá tudnak nőni, ha az segít. De nem is listázok. Inkább tervezek. Az új esztendőre, szemérmetlenül bátran. A lemez B oldalán, kortalanul.

 

Ezek is érdekelhetik