Lelkek háborúja

Cey-Bert Róbert Gyula barátom, egykori ötvenhatos harcos a Corvin-közből mutatta be kedden a Hun Birodalomról, ősi és eltagadott elődeinkről írt nagyszerű könyvét a fővárosban. Az író, akinek művei szabadságharcosok a büszke magyar nemzettudat megőrzéséért folytatott küzdelem frontján, azt mondta: tudomásul kell vennünk, hogy a háború része az életünknek. Háború folyik szervezetükben a vírus ellen, háború zajlik a földön és az Univerzumban, háború volt ötvenhatban a megszállás ellen, és háború van jelenleg is hazánkban a nemzeti erők és a minket elmerülésre ítélő globalizációs hatalom képviselői között. Kemény és igaz szavak, melyeket nehéz volna a Kárpát-medencében vitatni, ahol az egykor viselt háború szinte minden generációnak az életét keresztülszántotta, mint egy megbolydult eke a veteményest. Már húsz éve annak, hogy könyvet írtam azoknak a magyar asszonyoknak és férfiaknak a visszaemlékezéseiből, akik átélték a második világégést, a megszállást, a tömeges megerőszakolást. Már túl voltunk tíz évvel a rendszerváltáson, de még mindig megtörtént, hogy az asszony sírva kérte urát, ne beszéljen nekem arról, amit átélt, amit gondolt. Mert majd jönnek, és elviszik, és baj lesz belőle. Azóta eltelt újabb húsz év. Az elmúlt hetekben olyanokkal vettem fel a kapcsolatot, akik ott voltak akkor, amikor Gyurcsány Ferenc rendőrei a saját népükre támadtak. Elsőre többen elvállalták a múltidézést, de amikor szóba került, hogy televíziós felvétel is készülne, mindannyian lemondták a szereplést. Egyiküknek a foga nem volt jó, a másik megkérdezett azt mondta, rosszul beszél kamera előtt. Pedig a lényeg, a gyakran kimondatlan valóság az, hogy a magyarországi baloldal a saját kunbélás diktatúrájának szellemében fizikai terrorban, lélektani nyomás alatt tartja azokat, akik másként gondolják saját jövőjüket és gyermekeik életét, mint ők. Cey-Bert Róbert Gyula mögött kalandos életpálya van azóta, hogy az ötvenhatos szabadságharc után menekülnie kellett. Svájc, Franciaország, a Távol-Kelet. Miután hazajött, tanított a fehérvári Kodolányi János Egyetemen, aztán kiváló regények írására áldozta erejét, tapasztalatát és figyelmét. Ő mondta nekem tegnap: „Építsük fel lelkünkben történelmünk azon értékeit, amelyek megerősítenek elszántságunkban, magyarságunkban. Meg kell vívnunk ezért ezt a csatát!”