A fekete hegyek országában

Hatalmas szállodánk erkélye a hegyekre és a tengerre néz, néhány száz méterre fenyves. Ennek rengetegében Tito hajdani nyári villája ma is látogatható. Mondják, hogy gyógykezelésre járt ide a korabeli Jugoszlávia elnöke és marsallja. A nagy vezetőre szívesebben emlékeznek errefelé, mint a többi szocialista ország elnökeire és pártvezetőire általában. Emlékezhetünk arra is, hogy „Jugóba” járni annak idején más minőséget jelentett. Gondolom, a mai idegenforgalom is jócskán alapozhatott a régi idők hagyományaira, miként az Igalo Spa gigantikus méretei, tág csarnokai és elegáns szobái is 1986-ban születtek meg.

***

Reggel a sirályok hangjai ébresztenek. Röptük és formájuk csodaszép, a hangjuk kevésbé. Itt-ott fecskék és galambok vegyülnek velük. Lenn macskák tömege. Igen, ez a vidék tökéletesen alkalmas a kikapcsolódásra, az önfeledt nyaralásra. Ugyan a part és néhány méteren át a víz is kövekkel teli, de beljebb a szilárd homok már kellemes a talpnak. A levegő tisztasága, a tengeri szél selyme igazán üdítő. A hőség sem nyomasztó, a száraz meleg is kedvez a napozásnak. A hajnalok hűvösek, s az esti felhőszakadás nyomai is eltűnnek reggelre.

Mint ahogy eltűntek a kilencvenes évek szörnyű háborújának nyomai is. Igaz, errefelé kisebb volt a pusztítás, mint Horvátországban, Boszniában vagy Szerbiában, de érezhető volt a levegőben a feszültség. Igalói idegenvezetőnk, Enikő részletesen mesélt erről is. Személyes történetéhez tartozik, hogy dédnagyapja a XIX. század végén beleszeretett a tájba, és Budapestről ide költözött. Nem gondolta, hogy előbb-utóbb mindez a külföldet jelenti számára, hiszen ő még az Osztrák–Magyar Monarchia polgára volt… Gyerekei, unokái és dédunokái már itt születtek, de mindenki őrzi anyanyelvét. Enikő is különös kiejtéssel, ám tökéletes magyarsággal kalauzolt bennünket a kotori kiránduláson. Az öbölben elterülő kisváros szűk utcái, sikátorai rendkívül hangulatosak, s a település ma már a világörökség része. A környék legősibb városa, Risan pedig a gyönyörű római mozaikjairól híres. Szigetek, öblök, templomok csodás világa mindez.

A közeli, de már a horvát oldalon fekvő Dubrovnikot sem felejtheti az utazó. A magas, hegyoldali útról kitágul a tér, lent a tenger és a város… S ha már történelem, akkor szembetalálkozhatunk a tragédiával is. A festői belváros egyik kis emlékszobája emlékeztet a rémségekre. A falakon a délszláv háború horvát áldozatainak fényképei. Többnyire fiatal férfiak és fiúk… A pusztítás nyomai, a romok. Persze kívül ebből semmi sem látható, a műemlékekben gazdag város, a hajdani Raguza ma újra a térség egyik ékköve.

***

A végtelen kékség, a műemlékek, a történelmi múlt és az idegenforgalom, a sikátorok, az igalói parti sétány szállodái és üzletei az élet gazdagságának jelei. Az ízek, a piciny sült halak, az édes sütemények, az ég felé nyúló hegycsúcsok, a szenvedélyek világa. Montenegro. Vagy ősi nevén: Crna Gora. Aki erre jár, arra vágyik, hogy visszatérjen. Oda, ahol a tenger és a történelem összeér.