Jó reggelt, Fejér megye! avagy Márton szomorkodik

A kertben vacogtak a gyümölcsfák, a jeges szél a madarak torkára forrasztotta az éneket, s még a kutyának sem volt kedve előjönnie a házból. Miután reggel üdvözölte a gazdáját, visszamászott a kutyaólba. Márton szomorúan tekintett végig a kicsiny veteményesen. Bár retekből és fejes salátából is korait vetett a nagylányai segítségével, gyenge és aprócska volt mind, ami kikelt. Hiába kímélte meg hát az ágyást a kutya, hiába kerülte el a veteményt a vakond, és hiába locsolták, mert a hideg nappalok és a még hidegebb éjszakák most jócskán visszavetették a zsenge kis zöldséget a fejlődésben.  Soká lesz még az, hogy saját retekkel eszem a szendvicset – sóhajtotta Márton.