Otthon várják a holtakat, oltáraikra műanyag csontvázakat aggatnak Mexikóvárosban

Az európai hagyományoktól merőben eltérően emlékeznek meg a mexikóiak mindenszentek és halottak napjáról. Míg nálunk a méltóságteljes, visszafogottabb vallási és világi megemlékezések, valamint elhunyt szeretteink nyughelyeinek a felkeresése jellemző, addig Mexikóban a fesztivál jellegű, koponyát és csontvázakat ábrázoló felvonulás, halotti oltárok állítása, az elhunyt hozzátartozók, barátok kedvenc ételeinek, illetve a halotti eledelek elkészítése dívik. Ezek részben az őslakos indián népek hiedelemvilágából, vagyis a prekolumbiánus időkből származnak, keveredve a spanyol hódítók és a keresztény világ szakrális kultúrájával. A Dia de los Muertos elismertségét jelzi, hogy az ünneplését az UNESCO Mexikó immateriális kulturális örökségének nyilvánította.

Esznek-isznak, remélve, a túlvilágon találkoznak a holtakkal

A halottak napjának rendezvényei idén már október 27-én megkezdődtek és több mint egy hétig, november 4-ig tartanak. Az ünnepi események a sok turistát vonzó jelmezes felvonulással kezdődtek Mexikóvárosban. Az allegorikus látványelemekben (csontvázak, színes koponyák) bővelkedő fiesta hatalmas menetben, táncokkal vegyítve hömpölygött végig a főváros legforgalmasabb, széles sugárútja, a Paseo de la Reforma érintésével egészen a főtérig, a Zócalóig. A mexikói indián kultúrkör különleges öröksége a halottak napján étellel- itallal megvendégelni az elhunyt családtagokat, barátokat. A meglehetősen színes képet sugalló ünnepi oltárokra a vallási/rituális szimbólumok mellé különböző gyümölcsök, ételek, édességek egész sora kerül fel. A hagyományokhoz hűen november 1-jén és 2-án a mexikói családok várják halottaik „látogatását”.

Az otthonukban emelt oltárokra műanyag csontvázfigurák, gyertyák, füstölők, virágok, a megboldogult fényképe, csontvázakat ábrázoló grafikák kerülnek. Nem hiányozhatnak a nádcukorból és csokoládéból készült kultikus tárgyak sem. Közülük is a legjellegzetesebbek, a kis cukorkoponyák, homlokukon az elhunyt, valamint az élő családtagok nevével. A legtermészetesebb módon elfogyasztásra kerülnek az ünnep során. A megemlékezésre mindenki készül Mexikóban, beszerzik, megfőzik/ sütik az elhalt hozzátartozók kedvenc ételeit. Ezek is az oltárra kerülnek az italokkal és dohányáruval együtt. Ha gyermek hozzátartozó távozott el idejekorán a másvilágra, akkor különféle nyalánkságokat, játékokat is raknak az oltárra.

A mindenszentek és halottak napja családi jelleget ölt, vidám zene kíséretében esznek-isznak, tréfát űznek a halálból. Mindezt abban a reményben teszik, hogy egyszer az egész család ismét találkozik majd a túlvilágon. Az emlékünnep gasztronómiájának több étele, készítménye hagyományos, kizárólag ezeken a napokon fogyasztják. Közülük első helyen említendő a pan de muerto, a halott kenyere. Édes tésztából készül, egyes területeken szokás piros cukorral is behinteni, a vér jelképeként. Narancs- vagy citromvirág esszencia is szerepelhet adalékai közt. Az ízletes és különleges kenyér tetejére szezámmag kerül, de fedhetik csokoládéval is.

MI IS ÜNNEPLÜNK

A halottak ünnepére emlékezve hazánkban a Mexikói Nagykövetség épületében is elkészül a nekünk különleges halotti oltár, emlékeztetve arra, hogy az ősi indián kultúrákból eredő népszokás/ ünnep már nemcsak a mexikói, hanem a világ szellemi kulturális örökségének a része. Az idén halotti oltárt emelnek az áprilisban elhunyt Sergio Pitol író/fordító és diplomatának, aki nálunk korábban kulturális attasé volt, s a festőnő Frida Kahlo emlékére is készítenek egy oltárt.