Azért haltak, hogy megmaradjunk

Jelenleg közel másfél ezer honvéd szolgál a székesfehérvári helyőrségben az MH Összhaderőnemi Parancsnokság, az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred, valamint az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj kötelékében. A város befogadta, szereti katonáit, példaértékű kapcsolat alakult ki a civil társadalom és a honvédség között.

Az évszázadok során a magyar katona mindig kitűnt bátorságával, hazája iránti mély szeretetével. Több hadseregnyien áldozták fel életüket és találtak örök nyugalomra a világ számos táján, sokan jeltelen, közös sírokban.

- A város múltját nem csak történelmi emlékhelyek, hanem a Fehérváron eltemetett katonák sírjai is idézik - mondta Jobbágy Antal nyugállományú ezredes, aki hosszú évek kutatómunkája után összeállította azt a rendkívül értékes anyagot, amely a katonatemetőket, a sírkertekben nyugvó egyéni hősi sírokat mutatja be. Az írásból várhatóan nyomdai munkálatok után rövidesen kötet születik. A Hosszú-temetőben jártunk, és miközben az idős katonatiszt mesélt, utunk során keresztek kísértek.

- Az ismert katonatemetőkben nyugvókon kívül sok olyan családi sír is található a városban, melyekben tábornokok, tisztek, altisztek pihennek. Ők az 1848-49-es szabadságharcban, a Nagy Háborúban, a második világháborúban harcoltak: többségükben parancsnokként.

Az idő múlása feledteti, elhomályosítja hőseink szenvedéseit, halálát, áldozatvállalását. A sírokon a feliratok elhalványulnak, megkopnak, a sírhantok elsimulnak. Idén az első világháború kitörésének századik évfordulóján többször is megemlékeztünk, katonai tiszteletadással adóztunk a hősök emléke előtt. A kerek évforduló ráirányította a figyelmet a háborús emlékekre, elődeink dicső tetteire, de szerencsére végső nyughelyük rendbetételének, megóvásának fontosságára is.

- Az utókor kötelessége és felelőssége a hősök sírjának ápolása. A kegyeleti gondoskodás bár össznemzeti feladat, de úgy érzem ránk, katonákra ez még fokozottabban vonatkozik - folytatta Jobbágy ezredes, aki 85 esztendejét meghazudtoló elszántsággal keresi a hozzátartozókat, járja a temetőket, kutatja a levéltárakban a múltat. Az ő szervező munkájának eredményeként született meg az az összefogás is, amelynek során a honvédség és az önkormányzat mellett helyi civil szervezetek és iskolák vállalták fel egy-egy síremlék ápolását és gondozását.

- A holtakra való emlékezés és a hősök tisztelete az egyik legősibb, legszentebb érzés. A temetők bár idézik a harcot, már megnyugvást, békét jelentenek azoknak, akik a háborúban ellenségek voltak, de a halálban egyesültek.

Székesfehérvár három katonai temetőjében mintegy ötezren várják a feltámadást, az egyéni, családi sírokban félszáz tábornok és tiszt pihen. Pilóta, aki a város légvédelme közben zuhant le, tábornok, aki alakulatával utolsóként vált le a Don-kanyarról és kezdte meg a visszavonulást, olyan harcos, aki két világháborút is megjárt. A Tar fivérek hárman voltak, s mindhárman tisztként haltak hősi halált a Nagy Háborúban. Sokak testét hazahozták a frontról, mások ott maradtak idegen földben, emléküket csak felirat őrzi nálunk a hideg kövön. Voltak, akik a harcmezőn sebesültek meg, de itthon, kórházban haltak meg. Huszárkapitányok, tábornokok, sőt, még egy hadsereg-főparancsnok hadügyminiszter is. A sírkövet csiszoló szél arról beszél, hogy mivé lettünk, lehettünk volna, s lehetünk még.