Mire vágynak a fiatalok?

Hajlamosak vagyunk azt mondani már harmincas fejjel is, hogy bezzeg a mi időnkben... A tinédzserkor és a húszas évek megszépülnek, úgy emlékszünk rá, hogy  mindenki tudta, mi a dolga a világban, szemben a mai fiatalokkal! A ma ifjúsága semmit nem értékel, mindent magáénak akar és érzéketlen - szapulhatnánk őket naphosszat, amivel azonban nem csupán túllőnénk a célon, de meglehetősen hamis képet is festenénk róluk.

Hitelesebb képet adhat viszont - ahogy a modern világban  lenni szokott - az a  felmérés, amelynek során a Civil Centrum Közhasznú Alapítvány 14-29 éves fiatalokat kérdezett meg,  nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy a fehérvári  önkormányzatnak átadva az eredményeket, hozzájáruljanak egy újfajta ifjúsági szemlélet, koncepció kialakításához. Nos, az biztos, hogy nem kell félteni a mai tizen-huszonéves generációt, ha az alapján alkotunk  véleményt, hogy milyen értékeket vallanak magukénak.  A  fehérvári kutatásból ugyanis kiderült: az egyik legfontosabb alapértéke a mai fiatalságnak a tolerancia. Ez szép, és reméljük,  a többségre is igaz, nem csak arra az ötven főre, akit megkérdeztek.  A Civil Centrum felméréséből  kiviláglik, mit értenek ez alatt a fiatalok:  mások nézeteinek, véleményének, tulajdonságainak elfogadását, ami nem jelenti azt, hogy hasonlóan is kell vélekedniük, ahogy a másik. A bizalom a másik fontos fokmérő a fehérvári fiatalok szerint, akik említették még  az egymás iránti őszinteséget, a kölcsönös tiszteletet, becsületet és nem mellesleg a hiteles kapcsolatokat is. Vajon nem épp azokra az értékekre éheznek-szomjaznak oly nagyon ezek a fiatalok, amelyek elsikkadóban vannak? Költői kérdés. De menjünk tovább: értékrendszerük harmadik pontja a kitartás, amely nélkül valóban nem juthatnak előre.

A megkérdezett fiataloknak markáns véleményük van érdekérvényesítési lehetőségeikről is,  állítják: a diákönkormányzatok a városban  nem működnek jól. Munkájuk irányított, vagy akadályozott, döntéshozataluk nem demokratikus. Ebből azt a következtetést vonja le a Civil Centrum kutatógárdája, hogy ez  már rövidtávon óriási károkat okoz a diákok attitűdjében, hiszen egy manipulálható, hiteltelen rendszert ismertet meg velük, amelyhez nagy többségben alkalmazkodni fognak. Persze nem mindenhol van ez így - mesélte Korompai István, a frissen összeállt városi Diáktanács elnöke, miután megismerte a kutatást. De hát ő is csak a saját iskolájából indulhat ki.
Ami azonban igazán fáj a fiataloknak, az a családon belüli és az iskolai rossz  kommunikáció vagy annak hiánya. Senki nem róhatja meg őket azért, ha a hosszútávú elvárásaik között megfogalmazódik  a következetes nevelés otthon és az iskolában. És itt áljunk meg egy pillanatra: ez alapján is igazolódni látszik az a pszichológiai tétel, amely a liberális elvekkel  szemben a határokat szabó, szabályokat meghatározó nevelés mellett teszi le a voksát. A gyerekeknek  igazodniuk kell valamihez, hogy tudják: tetteik, szavaik milyen reakciót válthatnak ki a környezetből. És még egy szép vágy a részükről, amely ebben a minicsaládokat létrehozó világban az összetartozás vágyát szimbolizálja:   sokan közülük szívesebben élnének többgenerációs nagycsaládban, mint ha csak a szülőkkel osztanák meg otthonukat.