Annyira egyedül vannak Fa Nándorék, akár az űrhajósok

Fa Nándor a Barcelona World Race Föld-kerülő verseny küzdelmes óráinak szünetében írja hajónaplóját. Legutóbbi bejegyzése érzelmeiről is árulkodik. "Beállt az agyam a jelen időre. Életünk váltástól váltásig, étkezéstől étkezésig, levéltől levélig tart. Időről időre besötétedik, majd kivilágosodik, néha kisüt a nap, mégsem tudom napokra osztani az időt. Egyrészről, ahogy keletre tartunk állandóan változik a helyi idő, amit nem tartunk nyilván, másrészről a napi többszöri váltás, alvás, ébredés, teljesen másképp alakítja az időérzetet, mint megszokott. Az űrhajósok érezhetik magukat ennyire elszigeteltnek a megszokott világtól. Most először érzékelem, hogy messzire kerültünk a mi igazi világunktól, az otthonunktól, az ismert közegtől. Nem zavar, de tudatosul a távolságérzet. Ránézek a térképre és nincs körülöttünk más, csak a víz. Lassan majd bejön a képernyő jobb felső sarkába Ausztrália és az majd visszatesz bennünket a mi planétánkra. Agyam egy másik zugában – talán valamiféle tiltakozásként – meg beúszik a gibraltári szikla, hogy mennyire örültünk, mikor már mögöttünk láttuk és mintha tegnap lett volna. Ugyanilyen gyorsan ott leszünk ismét és akkor meg majd annak örülünk, remélem."

Amikor Nándor ezt írta, éppen kivilágosodott, a hajó továbbra is 16-20 csomós sebességgel zötykölt, surrogott, csattogott a végtelen hullámsivatagban, akkor éppen a "kerítés" felé, azaz a jég miatt lezárt terület felé. Ahol aztán fordulniuk kell.

Nándor viszonylag keveset ír vetélytársairól, ha megteszi, a legnagyobb tisztelet hangján fejti ki a véleményét. Legutóbb az első helyen vitorlázókról.

"Akarva akaratlanul értékelem őket. Van, akit nagyon könnyű elhelyezni, egyértelműek a kvalitásai szakmailag, emberileg, tudásban, tapasztalatban, fizikailag és habitusát tekintve – elég nagy halmaz azoknak az értékeknek az összessége, amitől valaki a legjobbak egyike lesz -, de van, aki örök talány marad számomra. Ilyen Jean-Le Cam. Nyilvánvalóan egyike a legjobbaknak, tiszteletet parancsoló az eredménylistája, megkérdőjelezhetetlen a tudása. Amikor hajón van és vitorlázásról van szó, olyan, mint egy ördög, de ha az utcán találkozol vele, át akarod kísérni a túlsó oldalra. Ő is példája annak, hogy mennyire nem szabad valakit a külseje alapján megítélni. Most éppen Bernard Stamm-al vágtatnak a mezőny élén és jól látszik a teljesítményükön az a plusz, amit Jean tesz hozzá Bernard szintén elképesztő tudásához. Nem sokan képesek 20 csomó feletti átlagot produkálni úgy, hogy nem veszítik el a limitet. Jean LC. ilyen."