Csodálatos év volt

Mivel kezdhetném mással visszaemlékezésemet, mint a csodálatos londoni szerepléssel és a 18 éremmel, valamint megannyi pontszerző hellyel, amelyet a magyar sportolók díszes tálcán nyújtottak ajándékba a szurkolóknak.

Kedvencem nekem is van: Risztov Éva aranyérme, pedig soha nem hittem, hogy valaha képes leszek egy tíz kilométeres úszóversenyt végignézni. A korábban ezer meg ezer nehézségen, csalódáson áteső, egyszer már visszavonuló magyar hölgy rajt–cél győzelme a képernyő elé szögezett és a célba érkezés után könnyeket fakasztott...

A csodás olimpia mellett végre magyar futballsikereknek is lehetett örülni, a válogatott négy világbajnoki selejtező mérkőzés után esélyes a csoport második helyére (a törökök elleni siker már büszkeséggel is eltöltötte az embert), a Videoton pedig megmutatta Európának, hogy tudatos munkával, szervezett, biztos háttérrel a kontinens szegényebb feléből is eljuthat élcsapatok szintjére egy klub.

A magyar kézilabdázás csillaga újra ragyogni kezd, bizonyítja ezt a férfiak olimpiai negyedik helye és a nők csodálatos karácsonyi ajándéka, az Európa-bajnoki bronzérem.

Megemlékezni lehetne még számtalan világbajnoki győzelemről, csúcsokról, sorozatokról, de kevés a hely a hasábokon. A lényeg, hogy a sport ismét kohéziós erő, a nemzeti együttérzés erősítője, kis hazánk imázsának legolcsóbb építője.

Reménykedünk, hogy 2013 legalább ilyen emlékezetes lesz, bár olimpián most nem villoghatnak versenyzőink, lesznek olyan események, amelyeken esély van a dicsőségszerzésre. Hogy csak két példát említsünk: januárban a férfi kézisek a spanyolországi vb-re utaznak, jégkorongozóink pedig áprilisban hazai környezetben váltanák valóra a legnagyobb álmot, az A-csoportba jutást!

Boldog új évet és sikereket mindenkinek!