Felcsúton családra lelt, a Vidinek nem bizonyítana

Az ön nevéhez fűződik az NB I legelső találata idén – rögtön kettőt is szerzett –, az öröme mégsem lehet teljes, hiszen megsérült. Nagy a baj?

– Á, dehogy – kezdte Ezekiel Henty, aki az utolsó pillanatban került vissza Eszékről a Puskás Akadémiához –, én jeleztem a mesternek, hogy cseréljen le, mert nem éreztem százszázalékosnak magam. Ha valamit megtanultam az elmúlt időszakból, az az, hogy ilyenkor félre kell tenni a büszkeséget, ha az ember nem teljesen egészséges, akkor inkább tegye fel a kezét, s jöjjön más. Fontos volt, hogy jól indítsuk a szezont (3-1-re nyertek a felcsútiak az Újpest vendégeként – a szerk.), örülök, hogy az utolsó félórában a srácok nélkülem is bebiztosították a győzelmet.

Szebb visszatérésre álmában sem gondolhatott volna.

– Nagyon boldog vagyok, hogy egy év távollét után újra Magyarországon léphettem pályára, a két találatomról nem is beszélve. Szörnyű időszak van mögöttem, sokáig nagy hasfájdalmaim voltak, ezért elkerülhetetlenné vált a műtét.

Hornyák Zsolt azt mondta a meccs után, sokáig abban sem voltak biztosak, hogy valaha visszatér-e Felcsútra.

– Eszéken lejárt a kölcsönszerződésem, majd megkeresett Zsolt, hogy szívesen látna a csapatban. Szimpatikus volt, amit felvázolt, pozitív embernek ismertem meg, akinek fontos a jó öltözői hangulat. Sokat nyomott a latban az is, hogy a Puskásnál mindig korrektek voltak velem. A sérülésemet követően türelmesnek kell lennem, itt pedig érzem, nem siettetnek. Felcsútra hazajöttem a családomhoz, és így is fogadtak az emberek. Remélem, az elkövetkezendő hat hónapban képes leszek visszaszerezni az önbizalmamat, mert ennek most egy kicsit híján vagyok.

Pedig kívülről eléggé magabiztosnak tűnt.

– Nehéz szívvel hagytam el Eszéket, nagyon sajnálom, hogy a sérülésem után már nem tudtam segíteni a csapatot. Az még frusztrálóbb, hogy amíg egészséges voltam, addig jól ment a játék. Sokat köszönhettem az ottani elnöknek, Alen Petrovicnak, akivel nagyon jó volt a viszonyom. Most azonban már a Puskás Akadémia sikeréért küzdök.

A második fordulóban azt a Vidit fogadják a Pancho Arénában, amelyiktől finoman szólva is érdekes körülmények között távozott. Fűti a bizonyítási vágy?

– Nem igazán. Minden tiszteletem a fehérváriaké, de nem érzem úgy, hogy bármivel is tartoznék nekik. Ugyanúgy fogok készülni ellenük, mint tettem azt az Újpest ellen. Szerintem jó derbire van kilátás, amit hazai pályán természetesen meg kell nyernünk.

Sokszor lehetett hallani bekiabálást a lelátóról, aminek ön volt a célpontja. Nem tűnt idegesnek, végig csak mosolygott. Miért?

– Hiszem, hogy mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra. Ez addig jó, amíg nem az arcomba üvöltik [nevet]. Nem engedem kizökkenteni magam, megpróbálom lerázni a negatív kritikákat. Úgy kell viselkednem a pályán, hogy a fiatalok is felnézhessenek rám, példakép szeretnék lenni. Ezért is biztattam a tizenhét éves Radics Mártont a kezdés előtt, akiből szerintem a liga egyik legjobb középpályása válhat. Legalább 15-16 gól bennem van idén, de inkább legyünk bent az első négyben, és akkor indulhatunk az Európa-ligában.