Winter classic a teremben

Azt mondja, ez az úgynevezett Mancz János utcai, minden nyár elején megrendezett lakótelepi foci téli változata, azaz a Winter classic. Június első hétvégéjén immár nyolc esztendeje összejönnek az egykori, lakótelepi gyerekek, akik közül többen is élvonalbeli labdarúgók lettek.

– A téli, évbúcsúztató, a kispályás futballtorna szélesebb körben zajlik, a Sóstói stadionnál található fedett csarnokban. Két pályán mennek a küzdelmek, december 31-én, délelőtt, négy csapat részvételével, térfélcsere nélkül,15 perces mérkőzésekkel. Ezúttal negyvenen kergették a labdát, a Sejben Viktor által vezetett brigád nyert, de itt tényleg nem az eredményen van a hangsúly. A meccsek végeztével koccintunk, a közeli presszóban elfogyasztunk két pár virslit, aztán a kora délutáni órákban mindenki hazamegy a családjához – mondja Tiber Krisztián. Az évbúcsúztatón több, jelenlegi, illetve korábbi, élvonalbeli futballista is a pályára lépett, Tiber és Sejben mellett Bobory Balázs, Matus Sándor, Szalai Tamás és Thomas Sowunmi . Amikor utóbbi pályára lépett, Tibernek címezve azonnal kérdezték: „Kabát Peti miért nem jött?” A válasz azonnal jött: „Mert a Maldív-szigeteken nyaral a barátnőjével.”

Balról Gödri Ferenc, az egykori játékostárs, Thomas Sowunmi, Matus Sándor és Tiber Krisztián Fotó: Horog László

Tiber Krisztián pályafutása során a legeredményesebb támadó triót a fent említett két, úriemberrel alkotta, a Vasas SC-ben szépen termelte a gólokat a Tiber, Sowunmi, Kabát hármas.

– Jó időszaka volt a pályafutásomnak,a Gázszer megszűnése után igazoltam Angyalföldre,két szezonban szereztem 21 gólt. Alacsonyabb osztályban bőven megvolt mindenütt a meccs pergól átlagom, de az élvonalban is megfelelően termeltem. Soha nem volt kérdés,hogy futballista lesz, ugyanis édesapja, Tiber László is válogatott futballista volt, szintén csatárként jeleskedett.

– Apu a hetvenes évek végén volt a csúcson, nekem abból az időszakból kevés emlékem van. A nyolcvanas évek elején igazolt Siófokra, az ottani mérkőzéseire jobban emlékszem. Bár egy videotonos találkozója ma is előttem van, 1980-ban, mi, az utánpótlás tagjai játszottunk előmeccset, majd a Vidi a DVTK-t fogadta és verte, apu két gólt lőtt. Az eredményességgel a fiának sem volt gondja, úgy számolja, 195 NB I-es találkozón 50-szer volt eredményes. Megvalósította, amit kevesen,1997-ben az NB II-ben volt gólkirály, 18 góllal, egy évvel később a legmagasabb osztályban, 20 találattal.

– A Vidiben lettem élvonalbeli játékos, 1993 őszén,első meccsemen, az Újpest ellen, csereként lőttem győztes gólt. A szezonban összesen hétszer kaptam lehetőséget, majd a többi, saját nevelésű fiatallal egyetemben elküldtek, nem kaptam új szerződést. Az osztrák negyedosztályba szerződtem szintén vidis nevelésű kapus barátommal, Lukács Lászlóval, onnan tértem vissza a nagy terveket szövögető, NB III-as Gázszerhez. Félévkor jöttem vissza, bár rúgtam 12 gólt, akadtak nálam eredményesebbek,a harmadosztályban Bajkai Zoltán és Vajda Gusztáv 20-20 találattal lett társgólkirály. Remek csapatunk volt, meg sem állt az élvonalig, ahol szintén remekelt, amíg a pénz nem fogyott el. A Vasashoz vezetett az útja,majd Debrecenbe, onnan a túloldali határszélre, Sopronba. Ott nem ment neki a góllövés, igaz, sokat bajlódott sérüléssel, ráadásul az akkori vezetőedző, Pintér Attila bizalmát sem élvezte. Osztrák alacsonyabb osztályba szerződött, a nyáron, 43 évesen fejezte be a futballt, Burgenlandban,a 7. ligás Oslip csapatában. Azóta a Sopron melletti, honi, megyei másodosztályú Hegykő játékosedzője. Az ősszel már nem lépett pályára, egyrészt az igazolása csak később jött meg a sógoroktól, valamint úgy gondolja, bizonyítsanak a fiatalok. Sopronban él a családjával, az életével elégedett. Amit sajnál, hogy a válogatottban nem mutatkozhatott be, azt mondták róla, ügyes, de túl alacsony. Meggyőződése, nála jóval ügyetlenebbek is szóhoz jutottak címeres mezben.