Kiss Éva, a legjobb magyar kapus

Tavaly nyáron, Siófokról került a koronázó városba. Debrecenben kezdte élvonalbeli karrierjét, majd egy évet védett Veszprémben, és ugyanennyit a Balaton déli partján. A jelek szerint Fehérváron többet fog, ugyanis remekül érzi magát szerződése 2015 nyarán jár le.

- Ön a legjobb magyar kapus?

- Lehet. Egyre többen mondják, a végén még elhiszem. Ami biztos, tavaly én voltam a legjobb, a szakma legalább is rám szavazott. Jól ment Siófokon is, ám váltottam. Lejárt a szerződésem, elfogadtam a fehérváriak ajánlatát. Jól éreztem magam a déli parton, igaz, előzőleg az északin, Veszprémben is. Úgy érzem, mindkét klubnál hozzá tudtam tenni a csapat teljesítményéhez.

- Fehérváron is azonnal kulcsember lett.

- Kimondottan jól kezdtem, ám az ősz végére kisebb hullámvölgybe kerültem, a hazai, Vác elleni simán elveszített bajnokin nem ment, mint ahogy két hete, a Debrecen elleni találkozón sem, azt is elveszítettük, pedig a helyemre érkező Trimmel Brigi jól védett. Amúgy kiegyensúlyozottan teljesítek, jó formában vagyok, talán a legjobb szezonom az idei. A nemzetközi kupában, a hazai bajnokságban és a kupában sem lehet rám panasz. Illetve utóbbiról már csak múlt időben érdemes beszélni, a Győr elleni, szerdai vereség miatt az MK négyes döntőjében nem leszünk ott, viszont az EHF-kupa elődöntőjében pályára lépünk, ami hatalmas fegyvertény, és remélem, nem a végállomás. Nagyon szeretnék döntőt vívni a lányokkal.

- A nyáron több ajánlata is volt, az FKC invitálására mondott igent. Miért?

- Mert úgy ítéltem meg, minden szempontból ez a leg-előnyösebb. Jól döntöttem, kiválóan érzem magam, jó a társaság. A bajnoki alapszakaszban szerepelhettünk volna jobban, az ötödik hely megszerzése hajszálon múlt, az áprilisi folytatásban igyekszünk javítani.

- Az ország túlsó felén kezdte karrierjét, ám úgy tűnik, megszokta a Dunántúlt.

- Tényleg vándorolok. Veszprémben a tulajdonos kiszállt, a csapat feloszlott, a klub a Győr fiókcsapata lett, Siófokon is akadtak problémák, ezért döntöttem a távozás mellett. Fehérváron biztosan maradok jövőre is, a szerződésem jövő nyáron jár le. A kézilabdát Nádudvaron kezdtem, ahol komoly hagyományai vannak a sportágnak, férfi és női vonalon egyaránt. Onnan indult Szatmári János, Nagy Kornél, Hornyák Dóra is. Még középiskolás voltam, amikor bemutatkoztam a DVSC felnőtt csapatában, 2011 nyaráig szerepeltem náluk. Amíg a cívisvárosban védtem, a szüleim és a testvéreim gyakran láttak a kapuban, azóta csak akkor, ha aktuális csapatommal Debrecenben szerepelek.

- A családjában akad még kézilabdázó?

- Az öcsém is elkezdte, de korán abbahagyta, pedig a 192 centiméteres magasságával sokra vihette volna a mezőnyben. Én azonnal a kapuban kötöttem ki, ott ragadtam, nem is bánom.

- Akad példaképe?

- Ilyen nincs, de vannak sportolók, sőt, hétköznapi emberek is, akik a saját területükön emlékezeteset produkáltak, ezért őket tisztelem.

- Olyan játékos akad, aki ellen nem szeret védeni?

- Nincs. Minden meccsre aprólékosan készülök, elemzem az ellenfeleket, a lövéseiket. Szerencsémre mindig nagyon jó kapusedzőkkel dolgozhattam, Bíró Imrével, Szatmári Jánossal, Irina Sirinával, most pedig Sugár Timivel. Mindegyiktől tanultam valamit. Mivel a hazai bajnokság nívója magas, ráadásul a nemzetközi sikerek lehetősége is adott, nem vonz a külföldi karrier. Amúgy is elég messze vagyok a családomtól, még belföldön is, ha pedig az országhatáron túlra szerződnék, még kevesebb esélyem lenne, hogy találkozzam velük. Itthon is elérhetem a céljaimat, anno, a DVSC-vel a BL-ben szerepelhettem, Triffa Ágival védtünk, nagyjából fele-fele arányban. A Siófokkal az EHF-kupában voltunk érdekeltek, most szintén ebben a kupában akadnak szép emlékeim. A nemzeti együttesben is számítanak rám, a tavalyi Eb-n és az idei vb-n is folyamatosan szóhoz jutottam, Herr Orsolya társaságában. Előbbi eseményen bronzérmet szereztünk, amíg a szerbiai vb-n a nyolc között, nagy balszerencsével, kétszeri hosszabbítás után estünk ki az aranyérmes brazilok ellen.