Madarász Viktor Amerika bajnoka lett

Még 2009-ben, a veterán birkózók finnországi világbajnokságán történt, hogy egy amerikai sportoló, Cane a szőnyegen meghalt. Az ő emlékére rendezik azóta is az amerikai veterán bajnokságot, ahol szinte nincs olyan év, hogy magyar versenyző ne lépne a szőnyegre. Idén is ez történt Las Vegasban, bár kissé kalandos körülmények között, de a szabadbattyáni Vígh Imre Birkózó Klub két képviselője, az egykori válogatott rögbis Madarász Viktor, és mint edző, Orbán Győző kijutott a viadalra. Ők még  2010-ben, Salt Lake Cityben már szerencsét próbáltak, s akkor mindketten bronzérmesek lettek.

Ami a kalandot illeti: az amerikaiak korlátozott számban fogadják el a külföldi nevezéseket, mert nagy létszám esetén már a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) égisze alá tartozna a bajnokságuk. Hazánk egy kissé megcsúszott a regisztrációval, így az ukrán sportbarátok siettek a segítségükre: Viktor ugyanis ukrán színekben, de magyarként, címeres melegítőben és mezben birkózott. Mégpedig nagyszerűen, hiszen a nehézsúlyúak mezőnyében aranyérmes lett úgy, hogy a többi között a 7-szeres veterán világbajnok orosz Thashilin is fejet hajtott előtte.

A győztes öröme a bajnokság után, Madarász Viktor (balra) és Orbán Győző Las Vegas környékén (Fotó: FMH)

Mint volt válogatott rögbis, majd edző, húsz éve annak, hogy megismerkedett a birkózással, s most mint veterán, tökélyre is vitte azt.

- Az orosz, az ukrán és a norvég csapat vett részt az amerikai bajnokságon, ahol én névlegesen ukrán, de ténylegesen magyar birkózóként a 130 kilós súlycsoportban léptem szőnyegre, a kötöttfogásúak mezőnyében. Másodszor indultam el az amerikai veterán bajnokságon, korábban a szabadfogást is megpróbáltam, de igazából nem sikerült. Volt is hiányérzetem, s akkor megfogadtam, hogy egyszer még visszatérek, s pontot teszek a dolgok végére, hiszen akkor be kellett érnem a bronzéremmel - kezdte beszámolóját Viktor.

- Ez lett az idei aranyérem.

- Így van, nagyon örültem, hogy amiért kiutaztam, az sikerült, aranyérmes lettem. Előbb egy orosz, majd egy amerikai versenyzőt győztem le, aztán a döntőben következett a veterán világbajnok Tashilin, nála is jobbnak bizonyultam. Amire viszont nagyon büszke vagyok: egyetlen akciópontot sem csináltak rajtam.

- Betartotta az edző, Győző taktikai utasításait?

- Bentről úgy éreztem, hogy abszolút nem felelek meg az elvárásainak, de legnagyobb meglepetésemre, amikor lejöttem a szőnyegről, azt mondta, hogy végre először azt csináltam, amit mondott. Ezt belül én nem érzékeltem, csak annyit hallottam, hogy emelt hangon kiabál be nekem. A verseny hevében annyira nem lehetett érzékelni, hogy mit is kért, de nagyon örültem, hogy minden sikerült.

- Azt tudta, hogy Thashilinnek milyen a múltja?

- Nem, és jobb is volt ez így. Csak amikor hazatértünk, akkor szembesültem a ténnyel, amikor a többiek elmondták, hogy valójában ki is ő. Lehet, ha akkor tudom, hogy a döntőben ki a riválisom, talán le is bénulok a mérkőzés előtt. A fizikális fölényemmel tudtam nyerni ellene, s azzal, hogy közel húsz kilóval könnyebb voltam. És talán azzal, hogy ugyan korábban én nem voltam úgymond profi birkózó, de az elmúlt években a fejlefogásos pörgetést nagyon megtanultam, és hatásosan alkalmazom, Győző szerint ez a leghatásosabb fegyverem. Meg is leptem vele a mezőnyt.

- Egy amerikai győzelemnek hamar híre megy a veteránok világában. Vannak újabb tervei a birkózásban?

- Úgy néz ki, hogy az idei szarajevói veterán kötött- és szabadfogású világbajnokságon elindulok, feltéve, ha a lelkesedés nem múlik el. De ha hiszi, ha nem, komolyan készültem arra, hogy idén elindulok a felnőtt magyar versenyeken. Elsőként a Ganz Kupán, mert szerettem volna megmérettetni magamat a hazai élmezőnyben. Ám a felkészülés utolsó napjaiban egy csúnya vírus elkapott, méghozzá olyannyira, hogy ágynak dőltem, s a verseny napjára 40 fokos lázam lett. Ott lettem volna az országos bajnokságon is Cegléden, de Amerika miatt végül lemondtam róla.