''Gratulálunk elvtársak, fáradjanak át, ez a mi ajándékunk''

Az utóbbi időszakban egyre eredményesebb Alba Öttusa SE képviseletében Komlódy Zsolt, Mészöly Gábor, Kulcsár Ágnes és Deák Ferenc, valamint a Móri SE öttusázói részéről Varga Zoltán fogadta a Kistrombitás étteremben Balczó Andrást, a legendás olimpiai bajnok öttusázót, a Nemzet Sportolóját. A klub régen dédelgetett terve vált valóra szombaton délután, hosszas egyeztetés után jött létre a nagy találkozás, ahol a termet zsúfolásig megtöltötték a fiatal versenyzők, és a kíváncsi szülők. A program első részeként a fiatal tehetség sportoló, Sasvári Tamara által elkészített, az Alba Öttusa SE mindennapjait megörökítő majd egy órás filmet láthattak a megjelentek, akik többször nevették el magukat, egy-egy vidám jelenet láttán. Ezt követően került sor Balczó András élménybeszámolójára, életútjának bemutatására a saját előadásában, amelyből a fiatalok bőven tanulhattak.

- Arany János, a híres költő egy könyvből tanult meg angolul, s így köszöntött egyszer egy angol herceget, aki hazánkba látogatott. Lordsága erre a következőket mondta: érdekes, a magyar nyelv mennyire hasonlít az angolra. Nos, ilyen hasonlóság van a mai és a régi, az én időmbeli öttusa között is - vágott a közepébe Balczó. Aki a nyíregyházi református lelkész gyermekeként, egy vályogvető gödör vizében tanult meg úszni, más lehetősége nem volt erre, így sajátította el az öttusa egyik számát. Persze, akkor még nem tudta, hogy milyen sportág kiválósága lesz majd végül.

Édesapja hivatása miatt nem vették fel a helyi gimnáziumba, így került Debrecenbe, a református kollégiumba. De akkor már jó futónak is számított, hiszen a Szabolcs megyei iskolai versenyeken, a 800 és 1500 méteres számokban rendre dobogós helyeken végzett. Aztán egy barátja, aki nagy lóbolond volt, elcsábította az állatok irányába, falusi gazdákhoz járt, hogy a lovak közelében lehessen, majd Balczóval együtt kikötöttek egy olyan állomáson, ahol a lovak gondozása fejében ingyen lovagolhattak. Szóval a fiatal András egyre többet sportolt, ám valaki azt mondta neki: így szétforgácsolja az erejét.

- Ekkor lett csőlátásom, s elhatároztam: ha leérettségizek, irány Budapest, hogy öttusázó legyek, amiről akkor már tudtam. Mert olyan sportra használni a tehetségemet, ami teljes embert igényel, s az öttusa ilyen sport. Azt gondoltam magamban: ha egyszer egy világbajnokságot nyernék, olyan boldogság öntené el a szívemet, a lelkemet, amit senki sem vehet el tőlem. Ilyen körülmények között jutott az eszembe, nekem, Senki Alfonznak, hogy világbajnok legyek  - mondta pályafutása kezdetéről Balczó András. 

Közben kitért az 1950-es évek politikai viszonyaira, az ÁVO által elkövetett tettekről, a kitelepítésekről, az akkori cudar világról, a kommunista diktatúra kegyetlenkedéseiről beszélt.

Aztán 1956-ban felkerült Budapestre, ahol Csepelen előbb bádogos inas volt, majd tetőtisztítóként dolgozott a sportolás mellett. Így volt ez 1959-ben is, amikor csapatban felnőtt világbajnoki ezüstérmesek lettek a magyar válogatottal, a vb-ről való hazatérés után, reggel 8-kor már munkára jelentkezett a gyárban. A helyzet 1962-ben változott, attól kezdve már nem kellett bejárni dolgozni, egy jó szakmunkás fizetését vehette át, mint elismert és híres sportoló. És persze, a kor "szokásainak" megfelelően ők, az öttusázók is csempésztek, mint korábban az Aranycsapat tagjai, vagy bárki más, eredményes sportoló: "Amikor hazaértünk egy-egy sikeres külföldi versenyről, a határon a vámosok azzal fogadtak minket is: Gratulálunk elvtársak, fáradjanak át, ez a mi ajándékunk."

- Említettem, hogy apám református lelkész volt. Amikor felkerültem Budapestre, akkor azt gondoltam mégis, hogy Isten mégsem létezik. Emlékszem, már 1962. július elsejét írtunk, amikor a Duna-parton sétáltam, és vártam valakit. De nem ő jött, hanem a vízben egy motorcsónakkal az ismerős kajak-kenu edző, aki megállt, s azt kiabálta nekem: Bandi, meghalt az édesapád! Akkor egy rövid ideig tartó sokkot kaptam, s akkor éreztem meg, hogy Isten mégis létezik.

Az értelmetlen küzdelem feladása, a vágyott célról való lemondást jelenti. Az akarás olyan dolog, amit az ember kaphat, de erre ne legyen olyan büszke, mert az akarás Isten ajándéka - mondta a többi között Balczó András, a legenda, a Nemzet Sportolója, aki az aktív pályafutása után szerette volna átadni tudását, tapasztalatát, ám ezekre az illetékesek akkor nem tartottak igényt, pedig a szükséges iskolát, a TF több szakát is elvégezte. Sikeres sportoló volt a maga idejében, s leginkább azért, mert 8 évig saját maga edzője volt, mert többre volt szüksége, s ezért bizony már akkor sokan megorroltak rá. Akkor döbbent rá, hogy csak magára számíthat.

Az élménybeszámoló, a tanulságos életút ismertetését követően, amelyből a fiatal fehérvári öttusázók nyilván sokat tanultak, majd 45 percig tartó közös fotózás és dedikálás következett, amelynek a gyerekek és felnőttek egyaránt nagyon örültek.