A siker: munka és szerencse

- Ugye, megérdemelte...?

- Ez nem úgy van, hogy az ember megérdemli, vagy sem, de az első válaszom az, hogy igen. Rengeteget dolgoztunk a gyerekekkel, a szülőkkel, Dévényi Tibor elnök úrral, tehát a csapattal. Olyan hihetetlen munka van mögöttem, amit nem lennék képes még egyszer végigcsinálni. Nem azért mert megöregedtem, hanem azért, mert nem fiatalodtam... Sok a lemondás, és nagy energiák mozgósításával jár e feladat. Nemcsak a részemről, hanem a gyerekek, a szülők, az egyesület, az iskola részéről is. Két játékossal kezdtem 15 éve, most meg az Extra Liga negyedik helyezettjei voltunk. Sokat köszönhetek példaképeimnek, Beregszászi Szabolcs, Ratimorszky Károly, Mészáros Péter edzőknek, az egrieknek.

- Kicsikkel kezdte, de nagyra nőttek...

- Igen, az általános iskola első osztályosaival, de Zsuzsi lányommal még lufival kezdtük. Később olvastam, az olaszok is így csinálják, a lufi lassabb, több idő van a tökéletes technika elsajátítására. A szomszédok őrjöngtek is eleget... Negyedikes korukban már bajnokok voltak a lányok, Zsuzsitól megtanulták, amit ő már tudott. Kicsi gyerekként röplabdaedzésekre járt velem, amit ellesett, gyereknyelven tovább adta. Ha nincs mellette az Antal, Vacsi duó - volt sok ügyes gyerek, csak azok lemorzsolódtak -, akkor nem tartunk ott, ahol. De ahogy az életben, a sportban is kell a szerencse. Egyszer adódik egy ilyen csapat, ha tud vele élni az edző jó, ha nem, elszalasztja a lehetőséget.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Ugye, megérdemelte...?

- Ez nem úgy van, hogy az ember megérdemli, vagy sem, de az első válaszom az, hogy igen. Rengeteget dolgoztunk a gyerekekkel, a szülőkkel, Dévényi Tibor elnök úrral, tehát a csapattal. Olyan hihetetlen munka van mögöttem, amit nem lennék képes még egyszer végigcsinálni. Nem azért mert megöregedtem, hanem azért, mert nem fiatalodtam... Sok a lemondás, és nagy energiák mozgósításával jár e feladat. Nemcsak a részemről, hanem a gyerekek, a szülők, az egyesület, az iskola részéről is. Két játékossal kezdtem 15 éve, most meg az Extra Liga negyedik helyezettjei voltunk. Sokat köszönhetek példaképeimnek, Beregszászi Szabolcs, Ratimorszky Károly, Mészáros Péter edzőknek, az egrieknek.

- Kicsikkel kezdte, de nagyra nőttek...

- Igen, az általános iskola első osztályosaival, de Zsuzsi lányommal még lufival kezdtük. Később olvastam, az olaszok is így csinálják, a lufi lassabb, több idő van a tökéletes technika elsajátítására. A szomszédok őrjöngtek is eleget... Negyedikes korukban már bajnokok voltak a lányok, Zsuzsitól megtanulták, amit ő már tudott. Kicsi gyerekként röplabdaedzésekre járt velem, amit ellesett, gyereknyelven tovább adta. Ha nincs mellette az Antal, Vacsi duó - volt sok ügyes gyerek, csak azok lemorzsolódtak -, akkor nem tartunk ott, ahol. De ahogy az életben, a sportban is kell a szerencse. Egyszer adódik egy ilyen csapat, ha tud vele élni az edző jó, ha nem, elszalasztja a lehetőséget.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Ugye, megérdemelte...?

- Ez nem úgy van, hogy az ember megérdemli, vagy sem, de az első válaszom az, hogy igen. Rengeteget dolgoztunk a gyerekekkel, a szülőkkel, Dévényi Tibor elnök úrral, tehát a csapattal. Olyan hihetetlen munka van mögöttem, amit nem lennék képes még egyszer végigcsinálni. Nem azért mert megöregedtem, hanem azért, mert nem fiatalodtam... Sok a lemondás, és nagy energiák mozgósításával jár e feladat. Nemcsak a részemről, hanem a gyerekek, a szülők, az egyesület, az iskola részéről is. Két játékossal kezdtem 15 éve, most meg az Extra Liga negyedik helyezettjei voltunk. Sokat köszönhetek példaképeimnek, Beregszászi Szabolcs, Ratimorszky Károly, Mészáros Péter edzőknek, az egrieknek.

- Kicsikkel kezdte, de nagyra nőttek...

- Igen, az általános iskola első osztályosaival, de Zsuzsi lányommal még lufival kezdtük. Később olvastam, az olaszok is így csinálják, a lufi lassabb, több idő van a tökéletes technika elsajátítására. A szomszédok őrjöngtek is eleget... Negyedikes korukban már bajnokok voltak a lányok, Zsuzsitól megtanulták, amit ő már tudott. Kicsi gyerekként röplabdaedzésekre járt velem, amit ellesett, gyereknyelven tovább adta. Ha nincs mellette az Antal, Vacsi duó - volt sok ügyes gyerek, csak azok lemorzsolódtak -, akkor nem tartunk ott, ahol. De ahogy az életben, a sportban is kell a szerencse. Egyszer adódik egy ilyen csapat, ha tud vele élni az edző jó, ha nem, elszalasztja a lehetőséget.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Ugye, megérdemelte...?

- Ez nem úgy van, hogy az ember megérdemli, vagy sem, de az első válaszom az, hogy igen. Rengeteget dolgoztunk a gyerekekkel, a szülőkkel, Dévényi Tibor elnök úrral, tehát a csapattal. Olyan hihetetlen munka van mögöttem, amit nem lennék képes még egyszer végigcsinálni. Nem azért mert megöregedtem, hanem azért, mert nem fiatalodtam... Sok a lemondás, és nagy energiák mozgósításával jár e feladat. Nemcsak a részemről, hanem a gyerekek, a szülők, az egyesület, az iskola részéről is. Két játékossal kezdtem 15 éve, most meg az Extra Liga negyedik helyezettjei voltunk. Sokat köszönhetek példaképeimnek, Beregszászi Szabolcs, Ratimorszky Károly, Mészáros Péter edzőknek, az egrieknek.

- Kicsikkel kezdte, de nagyra nőttek...

- Igen, az általános iskola első osztályosaival, de Zsuzsi lányommal még lufival kezdtük. Később olvastam, az olaszok is így csinálják, a lufi lassabb, több idő van a tökéletes technika elsajátítására. A szomszédok őrjöngtek is eleget... Negyedikes korukban már bajnokok voltak a lányok, Zsuzsitól megtanulták, amit ő már tudott. Kicsi gyerekként röplabdaedzésekre járt velem, amit ellesett, gyereknyelven tovább adta. Ha nincs mellette az Antal, Vacsi duó - volt sok ügyes gyerek, csak azok lemorzsolódtak -, akkor nem tartunk ott, ahol. De ahogy az életben, a sportban is kell a szerencse. Egyszer adódik egy ilyen csapat, ha tud vele élni az edző jó, ha nem, elszalasztja a lehetőséget.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Ez nem úgy van, hogy az ember megérdemli, vagy sem, de az első válaszom az, hogy igen. Rengeteget dolgoztunk a gyerekekkel, a szülőkkel, Dévényi Tibor elnök úrral, tehát a csapattal. Olyan hihetetlen munka van mögöttem, amit nem lennék képes még egyszer végigcsinálni. Nem azért mert megöregedtem, hanem azért, mert nem fiatalodtam... Sok a lemondás, és nagy energiák mozgósításával jár e feladat. Nemcsak a részemről, hanem a gyerekek, a szülők, az egyesület, az iskola részéről is. Két játékossal kezdtem 15 éve, most meg az Extra Liga negyedik helyezettjei voltunk. Sokat köszönhetek példaképeimnek, Beregszászi Szabolcs, Ratimorszky Károly, Mészáros Péter edzőknek, az egrieknek.

- Kicsikkel kezdte, de nagyra nőttek...

- Igen, az általános iskola első osztályosaival, de Zsuzsi lányommal még lufival kezdtük. Később olvastam, az olaszok is így csinálják, a lufi lassabb, több idő van a tökéletes technika elsajátítására. A szomszédok őrjöngtek is eleget... Negyedikes korukban már bajnokok voltak a lányok, Zsuzsitól megtanulták, amit ő már tudott. Kicsi gyerekként röplabdaedzésekre járt velem, amit ellesett, gyereknyelven tovább adta. Ha nincs mellette az Antal, Vacsi duó - volt sok ügyes gyerek, csak azok lemorzsolódtak -, akkor nem tartunk ott, ahol. De ahogy az életben, a sportban is kell a szerencse. Egyszer adódik egy ilyen csapat, ha tud vele élni az edző jó, ha nem, elszalasztja a lehetőséget.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Ez nem úgy van, hogy az ember megérdemli, vagy sem, de az első válaszom az, hogy igen. Rengeteget dolgoztunk a gyerekekkel, a szülőkkel, Dévényi Tibor elnök úrral, tehát a csapattal. Olyan hihetetlen munka van mögöttem, amit nem lennék képes még egyszer végigcsinálni. Nem azért mert megöregedtem, hanem azért, mert nem fiatalodtam... Sok a lemondás, és nagy energiák mozgósításával jár e feladat. Nemcsak a részemről, hanem a gyerekek, a szülők, az egyesület, az iskola részéről is. Két játékossal kezdtem 15 éve, most meg az Extra Liga negyedik helyezettjei voltunk. Sokat köszönhetek példaképeimnek, Beregszászi Szabolcs, Ratimorszky Károly, Mészáros Péter edzőknek, az egrieknek.

- Kicsikkel kezdte, de nagyra nőttek...

- Igen, az általános iskola első osztályosaival, de Zsuzsi lányommal még lufival kezdtük. Később olvastam, az olaszok is így csinálják, a lufi lassabb, több idő van a tökéletes technika elsajátítására. A szomszédok őrjöngtek is eleget... Negyedikes korukban már bajnokok voltak a lányok, Zsuzsitól megtanulták, amit ő már tudott. Kicsi gyerekként röplabdaedzésekre járt velem, amit ellesett, gyereknyelven tovább adta. Ha nincs mellette az Antal, Vacsi duó - volt sok ügyes gyerek, csak azok lemorzsolódtak -, akkor nem tartunk ott, ahol. De ahogy az életben, a sportban is kell a szerencse. Egyszer adódik egy ilyen csapat, ha tud vele élni az edző jó, ha nem, elszalasztja a lehetőséget.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Kicsikkel kezdte, de nagyra nőttek...

- Igen, az általános iskola első osztályosaival, de Zsuzsi lányommal még lufival kezdtük. Később olvastam, az olaszok is így csinálják, a lufi lassabb, több idő van a tökéletes technika elsajátítására. A szomszédok őrjöngtek is eleget... Negyedikes korukban már bajnokok voltak a lányok, Zsuzsitól megtanulták, amit ő már tudott. Kicsi gyerekként röplabdaedzésekre járt velem, amit ellesett, gyereknyelven tovább adta. Ha nincs mellette az Antal, Vacsi duó - volt sok ügyes gyerek, csak azok lemorzsolódtak -, akkor nem tartunk ott, ahol. De ahogy az életben, a sportban is kell a szerencse. Egyszer adódik egy ilyen csapat, ha tud vele élni az edző jó, ha nem, elszalasztja a lehetőséget.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Kicsikkel kezdte, de nagyra nőttek...

- Igen, az általános iskola első osztályosaival, de Zsuzsi lányommal még lufival kezdtük. Később olvastam, az olaszok is így csinálják, a lufi lassabb, több idő van a tökéletes technika elsajátítására. A szomszédok őrjöngtek is eleget... Negyedikes korukban már bajnokok voltak a lányok, Zsuzsitól megtanulták, amit ő már tudott. Kicsi gyerekként röplabdaedzésekre járt velem, amit ellesett, gyereknyelven tovább adta. Ha nincs mellette az Antal, Vacsi duó - volt sok ügyes gyerek, csak azok lemorzsolódtak -, akkor nem tartunk ott, ahol. De ahogy az életben, a sportban is kell a szerencse. Egyszer adódik egy ilyen csapat, ha tud vele élni az edző jó, ha nem, elszalasztja a lehetőséget.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Kicsikkel kezdte, de nagyra nőttek...

- Igen, az általános iskola első osztályosaival, de Zsuzsi lányommal még lufival kezdtük. Később olvastam, az olaszok is így csinálják, a lufi lassabb, több idő van a tökéletes technika elsajátítására. A szomszédok őrjöngtek is eleget... Negyedikes korukban már bajnokok voltak a lányok, Zsuzsitól megtanulták, amit ő már tudott. Kicsi gyerekként röplabdaedzésekre járt velem, amit ellesett, gyereknyelven tovább adta. Ha nincs mellette az Antal, Vacsi duó - volt sok ügyes gyerek, csak azok lemorzsolódtak -, akkor nem tartunk ott, ahol. De ahogy az életben, a sportban is kell a szerencse. Egyszer adódik egy ilyen csapat, ha tud vele élni az edző jó, ha nem, elszalasztja a lehetőséget.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Kicsikkel kezdte, de nagyra nőttek...

- Igen, az általános iskola első osztályosaival, de Zsuzsi lányommal még lufival kezdtük. Később olvastam, az olaszok is így csinálják, a lufi lassabb, több idő van a tökéletes technika elsajátítására. A szomszédok őrjöngtek is eleget... Negyedikes korukban már bajnokok voltak a lányok, Zsuzsitól megtanulták, amit ő már tudott. Kicsi gyerekként röplabdaedzésekre járt velem, amit ellesett, gyereknyelven tovább adta. Ha nincs mellette az Antal, Vacsi duó - volt sok ügyes gyerek, csak azok lemorzsolódtak -, akkor nem tartunk ott, ahol. De ahogy az életben, a sportban is kell a szerencse. Egyszer adódik egy ilyen csapat, ha tud vele élni az edző jó, ha nem, elszalasztja a lehetőséget.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Igen, az általános iskola első osztályosaival, de Zsuzsi lányommal még lufival kezdtük. Később olvastam, az olaszok is így csinálják, a lufi lassabb, több idő van a tökéletes technika elsajátítására. A szomszédok őrjöngtek is eleget... Negyedikes korukban már bajnokok voltak a lányok, Zsuzsitól megtanulták, amit ő már tudott. Kicsi gyerekként röplabdaedzésekre járt velem, amit ellesett, gyereknyelven tovább adta. Ha nincs mellette az Antal, Vacsi duó - volt sok ügyes gyerek, csak azok lemorzsolódtak -, akkor nem tartunk ott, ahol. De ahogy az életben, a sportban is kell a szerencse. Egyszer adódik egy ilyen csapat, ha tud vele élni az edző jó, ha nem, elszalasztja a lehetőséget.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Igen, az általános iskola első osztályosaival, de Zsuzsi lányommal még lufival kezdtük. Később olvastam, az olaszok is így csinálják, a lufi lassabb, több idő van a tökéletes technika elsajátítására. A szomszédok őrjöngtek is eleget... Negyedikes korukban már bajnokok voltak a lányok, Zsuzsitól megtanulták, amit ő már tudott. Kicsi gyerekként röplabdaedzésekre járt velem, amit ellesett, gyereknyelven tovább adta. Ha nincs mellette az Antal, Vacsi duó - volt sok ügyes gyerek, csak azok lemorzsolódtak -, akkor nem tartunk ott, ahol. De ahogy az életben, a sportban is kell a szerencse. Egyszer adódik egy ilyen csapat, ha tud vele élni az edző jó, ha nem, elszalasztja a lehetőséget.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Sajgott a szíve, amikor a korbácsot kellett csattogtatni a jó eredményekhez?

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- A korbács csak akkor kell, ha fegyelmezetlenek, de ahhoz nem kell, hogy röplabdázzanak. Edzésre szívesen járnak, sőt, ők kérdezik, hogy mikor edzünk? De még gyerekek, hajlamosak néha lazítani, fegyelmezetlenné lenni, és ezt nem engedem, ehhez kell a spártai nevelés. Mondom is nekik: szürkének lenni semmilyen, de ha együtt eljutunk a csúcsra, akkor a magasból nézzük a szürkéket...

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Edzőként a csúcson van. Kollégái szurkapiszkálását hogy viseli?

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Ezek csak erősítenek... De nem hallottam ilyen hangokat. Különben mondanám, gyertek velem, csináljatok végig egy hetet, és utána megkérdezem: na, hogy bírjátok?

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Jut ideje a magánéletre?

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Igen, szerencsére a párom - Disztl Péter - hasonló sportcipőben jár. Nálunk nem az a probléma, hogy mikor érünk rá, vagy mikor nem, hanem az, hogy mindketten a Kos jegyében születtünk... Amúgy az a kikapcsolódásunk, hogy eljárunk a másik meccseire, és szurkolunk!

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Egy-két éve van a csúcsig, utána az élet, az iskola szétszedi a csapatot...

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.

- Nem lehet megmondani, mikor érünk a csúcsra! Sok a tőlünk független tényező. Tavaly két játékosom hiányzott a bronzmeccsen, pedig akitől akkor kikaptunk, most oda-vissza vertük. A sérülések, betegségek tönkretehetik egy élet munkáját.