Albacomp: összegzés az alapszalasz után

Sokáig diadalmenet volt ez a szezon. Február 18-áig az Albacomp 2 vereséget szenvedett 15 győzelem mellett, és egyetlen férficsapatként magyar kosárlabda-történelmet írt, nemzetközi kupát nyert, a Central Europa Baskettbal Liga sorozatot. Az említett napon a Pécs elleni rangadót nyerték 14 ponttal, utána jött 4 bajnoki győzelem és 5 vereség, az MK-ban még kettő. Rá sem lehetett ismerni a társaságra, az ötletes, gyors kosárlabdát, hatékony védekezést fáradt láb és fáradt fej váltotta.

- Nagy utat járt be a csapat, a sok sérülttel is jól teljesített - február 18-áig. Jó volt addig az alapszakasz, megnyertük a nemzetközi kupát, a Kecskemét ellen kettős győzelemmel jutottunk tovább az MK-ban - kezdte értékelését Peresztegi Nagy Ákos vezetőedző.

- A szép és sikeres idők után rossz periódus jött...

- Január, februárban 45 nap alatt játszottunk 12 mérkőzést, Soós folyamatosan sérült volt, Doyne lábadozás után tért vissza. Elfáradt a mezőnysorunk, mentálisan, fizikailag egyaránt, miközben azt lehetett hallani, ha még a Pécs elleni meccset hozzuk, megnyertük az alapszakaszt. Ezt elhitte a csapat, és némi kényelmesség lett úrrá a játékosokon, jöttek a Szolnok elleni vereségek, amelyek mentálisan még mélyebbre taszította az együttest, ráadásul Doyne ismét megsérült. Próbáltuk az edzéseken rendbe rakni a csapatot, ennek voltak biztató jelei, de a Paks és a Dombóvár elleni vereségek számomra szakmai kakukktojást jelentettek.

- A Paks ellen volt a mélypont - gondoltuk, de a Dombóvár ellen ez még mélyebb volt...

- Ennek a mérkőzésnek a mai napig nem tudom a magyarázatát. A játékosokkal négy nap pihenő után jól dolgoztunk, érthetetlen, hogy olyan dekoncentrált hibákból kaptuk a pontokat, amelyek egy kadett csapattól is megengedhetetlenek. Nem a taktikával volt a hiba, egyéni hibák miatt történt mindez.

- Kinek, mekkora felelőssége van mindebben?

- Ezt nem lehet feketén-fehéren megállapítani. Közösen voltunk sikeresek és kevésbé sikeresek. Közös a felelősség, ennek arányát nem tudom megmondani. A saját felelősségemet elvállalom, azt, hogy az elkényelmesedett állapotból nem tudtam felrázni a csapatot, hiába beszéltem egyenként és csapatszinten mindenkivel, hiába mondtam, hogy még nem lehet februárban leállni, nem tudtam motiválni a játékosokat. Nem akarok mentséget keresni, de profi sportolók esetében nem biztos, hogy őrizni kell a lángot...

- Peter Stahllal vissza tudnak menni a jó útra?

- Bízom benne. A Debrecen ellen felszabadultan játszott a csapat. Nehéz play-off elé nézünk, de hiszem, sikeres lesz a közös munkánk. Nehéz sorozat előtt állnak, de mindenki bízik a sikeres folytatásban