2016.05.14. 15:01
Ráckeresztúriak a Nagy Háborúban
Ráckeresztúr – Az I. világháborúban több mint háromszázhetven ráckeresztúri katona harcolt, legtöbbjük a 69-es császári és királyi közös és a 17-es honvéd gyalogezredben, valamint a 10-es huszárezredben.
Az egyszerű földművesből, napszámosból lett bakák kitűntek bátorságukkal, számos vitézi tettet hajtottak végre. Sokan a harctéren vesztették életüket, mások szerencsésen hazatértek.
A Nagy Háború hőseire és áldozataira emlékeztek a település lakói 2016. május 13-án. A rendezvény a ráckeresztúri gyökerekkel rendelkező Prága Ildikó ötlete volt, aki néhány éve a nagyapja hagyatékában talált egy padulai képeslapot, amit a ráckeresztúri születésű Kucsera Ferenc őrzött meg a hadifogolytáborról. Ildikó kiderítette, hogy a Campania tartományban található Padulában egy XIV. században épült karthauzi kolostort alakítottak át az I. világháború idején hadifogolytáborrá, s odavitték az északi hadszínterekről a német, osztrák-magyar tiszteket, és odakerült 1916-ban a nagyapja is. Kucsera Ferenc történetéhez tartozik, hogy több száz bajtársával együtt Oslavijánál esett fogságba, évekig volt olasz földön. A kutatás során több más ráckeresztúri katona sorsára is fény derült, s a centenárium jó alkalom arra, hogy eleink élettörténetét felelevenítsük.
Az önkormányzat által szervezett Ráckeresztúriak a Nagy Háborúban című megemlékezés a Hősök kertjében álló I. világháborús emlékműnél koszorúzással és gyertyagyújtással kezdődött. Volt, aki egy szál virággal, mások mécsesekkel, kisebb koszorúval érkeztek. A Budapesten élő kilencvenesztendős Peer András könnybe lábadt szemmel idézte föl nagyapja emlékét, aki 1915. november 23-án esett el a harctéren. Fia segítségével tudott eljönni a megemlékezésre, s magukkal hozták a nagyapa régi katonafotóját, és azt az 1938-ban keltezett értesítést, amely a 17. honvéd gyalogezredben őrvezetői rangban szolgált Peer András hősi haláláról, illetve holttá nyilvánításáról tájékoztatta a családot.
A megemlékezés a római katolikus plébánia épületében folytatódott. Az egybegyűlteket Kókai Dávid alpolgármester köszöntötte, majd a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány két kurátora tartott előadást. Dr. Stencinger Norbert történész a magyar királyi 17. honvéd és népfelkelő gyalogezredek harcairól beszélt, Rózsafi János hadszíntérkutató pedig a székesfehérvári császári és királyi 69. gyalogezred viszontagságos történetét elevenítette föl. A vetített képes előadásokból kiderült, hogy milyen sok nehézséggel kellett szembenézniük a katonáknak, s nem is mindig az ellenséges fegyverek jelentették a legnagyobb veszélyt, hanem a tífusz és a kolera. Rózsafi János szemléletesen magyarázta el például a srapnel működését, a katonák felszerelésének hiányosságait vagy a tábori lelkészek nélkülözhetetlen szerepét, a tábori mise fontosságát.
Hangfelvételről elhangzott a Kimenek a doberdói harctérre... kezdetű katonanóta a Nagy Háborút megjárt Kucsera Ferenc előadásában. Unokája, Prága Ildikó, a téma kutatója emlékezett a település hősi halottaira, a harcokban részt vett keresztúri katonákra. Elhangzott, hogy az 1910-es népszámláláskor 2142-en éltek a faluban, s négy évvel később háromszázhetvenhat férfit mozgósítottak. A lakosság mintegy húsz százaléka harcolni ment, volt olyan család, amelyből négy fiú is a frontra került, s öt édesanya két fiát is elveszítette. Ildikó jelenleg kétszázötvenöt ráckeresztúri katona nevét ismeri, akik részt vettek a háborúban, s kutatásai során még huszonkilenc hősi halott nyomára bukkant. Jelenleg kilencven ráckeresztúri hősi halottról tudunk, bár az 1937-ben felavatott emlékmű márványtábláira csak hatvanegy nevet véstek. Ennek oka talán az, hogy a többi család bízott abban, hogy a katona férj vagy fiú egyszer csak betoppan az ajtón, hazatér a messzi távolból.
A rendezvény zárásaként Gyóni Géza Halkabban... című verse hangzott el ifj. Baki Bálint előadásában. Az emlékezésen részt vevők korabeli tárgyakból és fényképekből álló kiállítást is megtekinthettek, amelyen régi fotográfiák, katonaképek, korabeli háborús tablók, dokumentumok, rozsdás bajonett, katonakulacs, vitézségi jelvény idézte a Nagy Háborút. Az érdeklődők végiglapozhatták a Ráckeresztúri Hírmondó hasábjain eddig megjelent katonatörténetekből készült kiadványt, amelyből a tervek szerint a jövőben önálló kötet lesz.
A hősi halottak nevét országszerte márványtáblák őrzik, de sajnos egyre kevesebben képesek fölidézni a harcoló nagyapák, nagybácsik történetét. A centenárium jó alkalom arra, hogy fölébresszük a szunnyadó emlékezetet, hogy óvatosan, tapintattal szóra bírjuk a hallgatag időseket. Egy-egy ünnepi megemlékezés erre is lehetőséget teremt.
