Olvasó

2015.08.08. 19:49

In memoriam Szokok Andrásné Évikénk

Pénteken kísértünk utolsó utadra a Béla úti temetőben.

Olvasó

Most az itt hagyott családod mellett a Fejér megyei Honvéd Nyugállományúak Székesfehérvári Klubja és Női szekciója, valamint a NŐSZIROM ÉNEKKAR nevében írom e sorokat.

Elmentél, itt hagytál bennünket. Alapító tag voltál az énekkarban. Szeptemberben ünnepeljük fennállásunk 10. évfordulóját,de Te már nem lehetsz velünk.

Hívott egy másik világ, ahonnét már nincs visszatérés.

Mindannyian szerettünk Téged. Ültünk egymás mellett az énekkari próbákon több éven keresztül. Egy-egy cinkos mosoly, összekacsintás, s néha még egy kis hangoskodás is belefért a próbák komolyságába.

Emberszerető, humánus voltál mindenkivel szemben. Mindig segítetted a gyengébbet. Hárman jöttetek mindig a klubba: Riácska, Hajnalka és Te. Most is előttem van, ahogy idősebb szomszédasszonyodat - kar-karöltve előttem jöttetek a próbákra. Nehezen szokom meg a múlt időben való gondolkodást irányodba.

Mától a jobb sor második széke üres lesz. Az idei szeptemberben már nem leszel velünk. Nem nyílik ajkad többé dalra.
Az énekkar utolsó kívánságodat teljesítette, mikor elkísértünk utolsó utadra és mi énekeltünk neked búcsúzóul. Nehéz szívvel tettük... Egy hófehér szegfű Te voltál sorainkban...

"Kell egy szó... mielőtt mennél, kell még egy ölelés, ami végig elkísér..."

"... s ha a csillagokra lépsz, néz vissza ránk, ott megérint a fény..." akkor érezned kell, hogy e kis közösség fájó lélekkel és szívvel búcsúzik Tőled!

Nyugodj békében Évikénk! Testednek legyen könnyű a föld!

Márkus Hilda

Ezek is érdekelhetik