27 és fél óra a hó fogságában

"Fújt a szél, de az utak járhatóak voltak mindaddig, amíg Lepsény után a pálinkafőzőnél egy kamion  el nem torlaszolta. Így visszafordulva, Balatonakarattya felé közelítettem meg az autópályát kb. 13 45-kor. Simán minden felhívás vagy média értesítés nélkül ráhajtottam az autópályára és kb. 3 km megtétele után a lepsényi pihenőhely előtt már összetorlódott sort értem be. A rádiót figyelve az M7- esen feltorlódott és álló járművekről egy szó nem hangzott el, csak a szabadbattyáni súlyos balesetről és a Győr környéki M1-es torlódásról, illetve a zalai balesetről.

A híreket folyamatosan hallgatva már nevetségesen ugyanazt hallottuk, hogy a közútkezelő szóvivője szélmalomharcról beszélt. Éjjel kb. 12 óra körül aztán a még üzemanyaggal rendelkezők elkezdek örülni, mert Lepsény felől érkezett egy hótoló. A vasúti felüljáró előtt rostokolva azt gondoltuk(?!),hogy felmegy a körforgalomig, és bement bennünket Enyingre, mondom kb. 2-300 embert. Nem így történt, mert a mi dicső megmentőnk elfordult Balatonakarattya felé, mint ahogy tudjuk, arra az autópálya van és az pedig beállt. Így, a holtfáradt tűzoltók kezdték egyenként felhúzni az autókat a körforgalomig. Minket ugyan elküldtek a hótoló után, hátha több szerencsénk lesz és körben Balatonvilágos felől vissza tudunk jönni. Sajnos ott elszállt minden remény, mert mindkét oldalon veszteglő konvojt értünk utól kb. éjjel 12 és 1 óra között.

Már csak megfordulni tudtam, de aztán már sehová. Kint a” prérin” süvített a szél, ringatta az autót, félelmetes volt. Az autó, hála Isten üzemanyaggal még bírta alapjáraton, még valami meleget produkált. Többen, akiknek ez nem adatott meg párnákkal, kabátokkal próbálták eltömíteni a légréseket. Összefagyva, de mindenki reménykedett, hátha jön Enying felől hótoló és megmenekülhet a fagyhaláltól. Továbbra sem jött semmi segítség a közutasoktól. Akik időnként megjelentek, azok a tűzoltók voltak plédekkel.

Félelmetes volt a szél, a hideg és a reménytelen várakozás. Telefonáltam hát a 107-nek és elmondtam, hogy hol vagyunk, sokan vagyunk és segítsenek. Kaptunk egy sms-t Belügyminésztérium aláírással, hogy ”segítünk, ne hagyják el az autót és üljenek át másik autóba, ha elfogyott az üzemanyag”. Ilyent kapott a meleg lakásban otthon tv-t néző barátom is! Nos, a környékünkön már csak egy furgonnak járt a motorja. Összekuporodtunk a fiammal és dörzsölgettük a lábainkat, ne fázzunk. Erős dohányos lévén a cigi hiánya is idegesített, ami már éjjel 2 órakor elfogyott. Természetesen aludni nem tudtunk, nem kimondva, de halálfélelmünk volt.

Aztán kivilágosodott és kb. 7 órakor reggel rendőr tanulók érkeztek hólapátokkal és kiástak bennünket. A tiszt együttérzően kérdezett bennünket hogylétünkről. Itt jegyzem meg, hogy az autópályán is, Lepsényben is a rendőrök emberfeletti munkát végeztek. Orkán erejű szélben, viharban fejüket sállal körbetekerve mindent megtettek, ami tőlük telhető volt, csak dicséret érte. Talán nem kapnak megrovást a meleg szobában tv-t néző BM feletteseiktől a nem szabványos egyenruhájuk miatt, bár ki tudja.

Péntek reggel 8-9 között visszatérve Lepsénybe, az iskola melegedőjében csupa készséges, segítőkész emberrel találkoztunk, akik teát, ételt adtak, köszönet érte a sok önkéntesnek. Kb. 9 órakor kaptuk a hírt, hogy Enying felé szabad az út. Irány Enying a benzinkútig és a tornatermi melegedőig.

Ott ugyanazt az összefogást és gondoskodást tapasztaltuk, mint Lepsényben, nekik is hálás köszönet. Sajnos azt a hírt kaptuk, hogy 22 óra kintlét után sem tudunk hazamenni Lajoskomáromba, mert a kabókai szakasz 4-5 méter magas hóátfúvás miatt le van zárva. Sziládi Józsi barátomnál aztán új erőre kaptam, aki feleségével, Andival vendégül látott bennünket.

Borzasztó volt az érzés, hogy itt vagyunk 6 km-re és nem tudunk hazamenni. Megtudtam, hogy Kabókán Varga Józsi is befogadott és gondoskodott 40-50 emberről. Hálás köszönet a nála vendégül látottak nevében.

Büdösek voltunk, fáradtak és a közel mégis távol volt. Ekkor elkezdtünk többek között Csepregi Attilával és Pirtyák Zsolt polgármesterrel szervezkedni a lajosi és kabókai szakasz megnyitásában.

Közben hallottam, hogy a lajosi tűzoltók éjjel összeszedték a kint rekedt embereket és gondoskodtak róluk. A mi tehenészetünk is segített, több mint 2000 liter tejjel, rakodógéppel és traktorral. Csepregi Attila, Czéh Pityu, a Győzelem Kft., Puskás Zolti , Béczi Jani, de sorolhatnám a sok gazdát, polgárőrt, önkéntes civilt, képviselőt. Rakodógépek és traktorok egész sora megnyitotta délután 5 órára Lajos-Kabóka, este 8 órára Lajos-Mezőkomárom és a 4 km hosszú Lajos és Középbogárd szakaszokat, bementve az autókat, autósokat. Példátlan szervezettséggel, egy tehetséges polgármesterrel és egy önzetlen és segítőkész csapattal. Ugyanez történt Dégen a polgármester asszony vezényletével, Enyingen Varga Józsi, Mikó Feri bácsi, az Agrár Rt. segítségével, és Mezőkomáromban is.

Így este 27 órás út után hazatérve fáradtan, éhesen, de természetesen szervezésben segítve a még kint rekedteken, annyi erőm még volt, hogy átgondoljam a tanulságot levonva, mi is történt, mi lehetett volna.

Tanulság van bőven, de legfontosabbak a következők:

- a 26 óra alatt 1, azaz egy db hótolóval találkoztam az egyébként „ felkészült" közútkezelőktől, akik büntetik azokat a gazdákat, akik egy kis sarat felhordanak az útra, olyan gazdákat, akik most időt, pénzt több 10 milliós gépeket nem kímélve dolgoztak helyettük.

Ha nincs politikai töltése valaminek, a magyar ember a kimagasló tehetségével, kreativitásával képes összefogni és pillanatok alatt más emberré válik, önzetlen és segítőkész. Nincs politikai megosztottság, egyáltalán nincs politika, és mindennek gátat és előrelépést fékező politikus.

Olyan, mint pl. aki márc. 15-én, igaz, kokárdában és” pulcsiban”,  felelőtlen autósnak nevezi a munkába és munkából jövőket, kamionosokat. Akik híreket tartanak vissza, nehogy az számukra, karrierjükre hátrányos legyen. Nehogy az ilyen esetekben lemondásra hívja fel egy másik, de ugyanolyan fékerővel rendelkező” impotens” társaság.

Köszönet az összefogásért a Tűzoltóknak, Rendőröknek, Polgárőröknek, Katasztrófavédőknek is, de legfőképpen a befogadó falvak lakóinak és a mentesítésben résztvevő gazdáknak, kft-k-nek, rt-k-nek szervezőknek és polgármestereknek. Talán köszönet a politikusoknak is, akik legalább nem szólaltak meg, és/vagy nem hazudtak vagy nem akartak sikert kovácsolni a gyalázatos szervezetlenségből és dilettantizmusból­"

Szili József, a szürke Ford Rangerből