Hétlövet - A turul szívcsakrájában

* Kék és zöld színű mézet termeltek méhek az elzászi Ribeauville térségében.
 
 A méhek mézgyűjtő területétől nem messze található egy biogáz-üzem, ahol a népszerű M&Mşs cukorkák megmaradt, színes mázát is feldolgozzák... Az okos méhek hamar rábukkantak a könnyen hozzáférhető cukros mázra - a többit tudjátok, jött a kék meg a zöld méz. A sztori lezárult, biogázék ezentúl légmentes konténerekben tárolják a mázat, a méhek még párszor elrepülnek arra, köpnek párat meg káromkodnak, és sóhajtozva visszaállnak a tíz kilométerre lévő málnaültetvényekre meg akácosokra. Ha már méh, rovar, okosság  pár napja megint itt röpköd az asztalom légterében egy fél milliméteres legyecske. Megint, mert időről időre feltűnik egy-egy példány. Nem tudom azonosítani, abszolút nem muslica és nem is az a pici gyümölcslégy, sokkal kisebb, és nagyon aranyos, olyan rajzfilmfigurás külseje van. Ezerszer néztem már, és nem tudok betelni vele: olyan pici, hogy alig látszik, és repül. Mi több: egyszerre repülőgép és helikopter. Ha kísérletképpen finoman rálehelek repülés közben, azonnal korrigál, kiegyenlíti az ellenszél hatását, esze ágában sincs lezuhanni, meg se ijed, na jó, látom, egy kicsit vicsorít rám meg ordít, hogy hagyjam már békén, de közben úgy manőverezik, hogy az egyszerűen őrjítő. És feltapad a falra, felismeri, melyik a kaja, azt benyalja valamivel, valamiben megemészti, aztán kakil, és rászáll a kezemre, és érzékeli a veszélyt, és a fiú kislégy megkeresi a lány kislegyet, és légyott, és peték és kikelés... És amikor nagy lesz, fél milliméter... És valami hajtja a kis lábait, mozgatja az ezredmilliméter felületű szárnyait. Tökéletes kis szerkezet, apró élet és csoda - itt, az asztalomnál. Légy a barátom: szomorkásan szép, univerzális, másik világra ablakot nyitó kapcsolat...


 * Hétfőn benyújtották a törvényjavaslatot, kedden elfogadták  betiltotta a játéktermeket a kormány.
 
 „Súlyos nemzetbiztonsági kockázatok” is felvetődtek a szerencsejáték-iparban tevékenykedőkkel kapcsolatban - indokolta az indokolhatatlant Lázár János, a nemzet egyik élő lelkiismerete. Voltak állítólag, akik tízmilliárdos összegeket akartak latba vetni, hogy politikai befolyáshoz jussanak  ezen annyira még akkor se lepődnék meg, ha így lenne: én is szívesen bedobnék tízmilliárdokat, hogy utána százakat keressek, mellesleg nem zavart volna, ha a néhai szerencsejáték-iparosok vették volna át a politikai hatalmat az úgynevezett Félkarú-puccs keretében. Ők legalább a rulett vagy a blackjack törvényszerűségeivel tisztában vannak. Meg azzal, hogy a kaszinó csak addig megy, amíg van fizetőképes ügyfél. Az emberek ezentúl nyilván Wass Albert-kötetekre, színházjegyre költik majd a hirtelen felszabadított tőkét, illetve befizetnek egy családi álmélkodásra valamelyik turulunkhoz (melybe mindannyian beleszületünk, by the way), netán a föld szívcsakrájához  jut eszembe, a dalai láma jobban felkészül, és feljegyzi valamelyik hülye tekercsére, hogy ha még egyszer olyan csúnyán és nyilvánosan kiröhögi ezt a felvetést, kiadjuk Kínának, alázásból ingyen. És ne károgjunk, felesleges: a kieső harmincmilliárdot lazán behúzzák máshonnan, az ágazat alsó hangon negyvenezer elbocsátottját pedig felszívja az egymillió munkahely. A leghasznosabb azonban az üzenet, ami ebben a történetben ismét csak ott rejlik... bocs, annyira nem rejlik... szóval ami sikít belőle: hogy bárki vagy, bármilyen üzletágban, egy nap alatt eltakarítunk, ha útban vagy, köcsög.

 
 * Nagyon sokan érdeklődnek a Vidám Park területének rendbetétele iránt  úgy néz ki, jó sokan leszünk tavasszal.
 
 Elég jól viselem a feszkót, az idegrendszer hiányának is megvannak a maga előnyei, de komolyan mondom, lassan kezd nyomasztani a felelősség: kezdünk erőteljesen több ezren lenni a húsz éve bezárt dunaújvárosi Vidám Park területének rendbetételéért, közparkká alakításáért elindított civil engedelmességi mozgalom mellett, és nagyon úgy tűnik, mind azt szeretnénk, hogy a sok tervezgetés és vita helyett szép simán oda lehessen állni egy gereblye vagy egy fűkasza mellé, és végre csinálni valamit, konkrétan, duma nélkül, vigyorogva. Valami jót, hasznosat: építeni, rendbe tenni, nem csak magunknak, de mindenkinek; csinálni valamit, ami másoknak is jó. Pont. Aminek a végeredményét azok is magyarázkodás nélkül élvezhetik, akik történetesen egy szalmaszálat nem tettek keresztbe. Pontpontpont. Mire ezt olvassátok, közel 1400 ember van, aki egy gombnyomást máris áldozott az ügyért: ennyien fejezték ki tetszésüket az ügy facebook-oldalán, ahol az elmúlt napok néhány statisztikai adatától a szemem majd kiszökött. És, lányok, srácok, úgy érkeznek a már-már meghatóan segítő szándékú felajánlások írásban-szóban, hogy röpdös tőle a nemlétező lelkünk. Imádom a szólóban vagy családostól bejelentkezőket, akik két (vagy több) kezet, némi szakértelmet ajánlanak, és bármilyen típusú munkára hajlandók: alighanem ők (mi, ti) a legfontosabbak, mert ha csak száz ilyen pár kezünk lesz, akkor már simán meglódulunk márciusban, és nem kicsi lesz a lendület, jó előre megmondhatom. Továbbra is bírjuk az önkormányzat ígéretét, hogy lehetőségeikhez mérten mindenben segítenek  őszintén hálásak vagyunk, és szentül hisszük, az utóbbi idők egyik legjobb döntését hozták ezzel... Ja, és igencsak komoly cégek is képben vannak már... Több mint elégedettek vagyunk hát: öröm látni, milyen jófajta energiák feszítgetik az istrángot - március 2-3-án már szinte teljesen biztosan belekezdünk... A mi parkunkba. Hm... még névnek is jó lenne...