Szerelmi házasság és üzleti véna: a Nádasdy család lepsényi története

Ritka a szerelmi házasság az arisztokrata családokban, de nem úgy a Nádasdyaknál. Gróf Nádasdy Borbála írónő szülei is – a társadalmi különbségek ellenére – valódi szerelmi házasságot kötöttek. De hogyan is kezdődött történetük? A grófnő édesapja a második világháború előtt Budapesten, katonaköteles idejében hadapródként a Ludovikán tanult, és ahogy az lenni szokott, a fiatal urak a kötelezettségeik mellett mulatni is eljártak. Az akkor még csak 18 éves Nádasdy Pál a Moulin Rouge-ban ismerte meg Augner Antónia Margitot, aki ekkor itt volt táncosnő. 

A hősszerelmes gróf

Pál gróf minden este a bejáratnál várta kedvesét, hogy haza kisérhesse, ahol a lány édesanyja is jelen volt. Antóniát anyja szigorúan fogta, apja korábban elhagyta családját, A fiatal lánynak pénzt kellett keresnie, nem szórakozásból lépett fel esténként a híres mulató színpadán. Az megismerkedésük idején a gróf még nem volt nagykorú, családja nem is egyezett bele a fiatalok egybekelésébe – mesélt szüleiről Gróf Nádasdy Borbála a feol.hu-nak. Ahogy mondta, annyira ellenezték a szülei frigyét, hogy apja örökségének elvesztését is kilátásba helyezték, ha ellenszegülne a családi akaratnak. Pál gróf szerelmes volt, de nem bolond. Megvárta, amíg betölti a 24. évét és már vonult is megállíthatatlanul szerelmével az oltár elé, a Rózsák terén álló Szent Erzsébet templomba Budapesten.

A gróf másodszülött fiúként a lepsényi kúriát és birtokokat örökölte, ahol Nádasdy Borbála és nővére is kora gyermekéveiket töltötték. Idővel a család is megbékélt az ifjú feleség származásával. Ahogy a grófnő visszaemlékezik, anyja és nagyanyja kapcsolata nagyon harmonikus volt, főleg azután, hogy látta, mennye igazi otthont varázsolt a lepsényi kúriából, ahol férje és családja volt életének középpontja. A kislányok is nap mint nap tanúi voltak szüleik egymás iránti szerelmének, ami a bajok érkeztével sem múlt el soha. 

Tartás, erő és vállalkozói szellem

Gróf Nádasdy Tamásné (szül.: gróf Wenckheim Mária), Nádasdy Borbála nagymamája, ekkor már Budapesten élt, gyermekei foglalkoztak a birtokokkal és a gazdaságokkal. Ám korábban ő volt, aki egymaga vitte vállán a feladatokat. A történelem az idős grófnő életében is kavart heves viharokat. Az első világháború – férjével és családjával – Franciaországban érte. A háborút követően nem jöhettek haza, a francia hatóságok internálták őket. Férjét otthonától távol, Párizsban veszítette el. Nagyon fiatalon, hét gyermekkel maradt özvegyen. Újabb fordulatok jöttek és hazatérve elfoglalhatta pozícióját, de egyedül kellett boldogulnia. Megelőzve korát, nyitott és modern nőként állta meg a helyét. A gazdaságok irányítása mellett vállalkozásba is kezdett. Az1920-as évek második felében Lepsény mellett, a 7-es vagy ismertebb nevén, a "siófoki" út mentén vendéglátóhelyet nyitott, Bodega néven. Javarészt saját szórakozására indította el a műút melletti vendéghelyet, de nagyon szigorúan felügyelte. A forgalmat minden nap személyesen ellenőrizte. A kastély személyzetéből került ki a Bodega legénysége. Az elhunyt gróf – szintén az internálásból hazatért – komornyikja volt a manager, bármixer a segéd kanász, és a majori béres lánya a directrice. A vendégkönyvben olyan nevek szerepeltek mint: Coburg Károly herceg, Odescalchi Károly herceg, Festetics Sándor herceg, Fedák Sári, ifj. Széchenyi Imre gróf és felesége, Lázár Mária, Széchenyi Pál gróf, Bornemissza báró, Pallavicini György őrgróf, Zichy, Apponyi és Hunyadi grófok. A pesti sztárok képviseletében Biller Irén, Zichy Livia grófnő és Czakó László budapesti textilgyáros és a népszerű zongorista Fröhlich. Látogatói az ország legbefolyásosabb személyei, népszerűsége hatalmas volt a Balatonra igyekvők között. A betérő vendégeknek vacsorázni is volt lehetőségük, és a remek üzleti érzékkel megáldott grófnő teázójában egész nap szólt a zene. 

A történelem elsodort minden szépet

Idővel a Bodegát fia, Pál gróf és felesége felügyelte, a grófnő visszavonult. 

Fővárosi otthonából látogatta gyerekeit és unokáit. Mindenkinél egy-egy hónapig időzött. Nádasdy Borbála grófnő még arra is emlékszik, hogy édesanyja külön szobát rendezett be a nagymamának, magyaros bútorzattal, hímzésekkel a díványpárnán és függönyön, szőttesekkel. A “magyar szoba” csak neki állt a rendelkezésére. nem volt hétköznapi nagyi. Unokáival nem játszott, nem olvasott mesét, beszélgetni is inkább a szülőkkel szeretett. Mindettől függetlenül unokái rajongtak érte, mert mint kiderül, végtelenül kedves személy volt, mégis volt benne valami megfoghatatlan misztikum a gyerekek számára. Csodálták nagyanyjuk szép ruháit, – amiket napközben is gyakran váltogatott – stílusát, ahogy ebéd után issza kis kávéját, mellé a kis konyakot és cigarettázik, mielőtt sziesztázni vonul. 

A történelem viszont hamarosan szétdúlta az ifjak szerelmes és gondtalan családi életet is. Ahogy Nádasdy Borbála grófnő beszélgetésünkkor fogalmaz: “ A történelem ismétli önmagát!” A családapát először a háborúba vitték, majd a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan 1944-ben hazatérhetett, de a rendszerváltás utáni idők teljesen szétzilálták a családot. A lepsényi kúriát lebombázták, a család a bakonyi birtokra költözött, ahonnan a Balaton-felvidékre telepítették őket. Nádasdy Pált koholt vádak alapján fegyverkereskedelemmel vádolták. Idővel a család minden tagja elhagyta Magyarországot. A grófnő édesapját haláláig gyötörte a honvágy, miközben egy németországi üzemben dolgozva gondoskodott a megélhetésről, mint gyári munkás.