Fényes múlt a kopott kapuk mögött

Az Ady Endre - régen Sas - utca történelmi jelentőségű épülete a Fekete Sas fogadó. Sokat tudna mesélni múltról - vélekedik Kulcsár Mariann idegenvezető, akit arra kértünk, meséljen titkokat, történeteket, a város életébe mélyen beágyazódott emlékeket „Fehérvár Pilvaxáról”.

– A terület értékes volt, amiben szerepet játszott az új királyi palota és a régi Budai kapu közelsége. A 300 éves városfalat négyszögletes tornyok tagolták. Ebből kettő a Fekete Sas területére esett. A 17. században két ház épült a telekre, Árpád-kori városfal maradványaira. Többszöri átépítés eredményeként összeolvadtak. Az épület az 1810-es évek elején nyerte el mai formáját, amikor klasszicista stílusú lett – nyúlunk vissza a fogadót megelőző időszakra is. Mariann A Fekete Sas fogadó és kávéház évszázadai című kiadványból (Csutiné Schleer Erzsébet-Fontana Eszter- Gergely Anna- Gyimesi Edit-József Lipót- Reich Szabina-Siklósi Gyula-Soltész Judit) merítve információit, elmondja:

– A Fekete Sas fogadó vendégei, miután beléptek a kétszárnyú kapun, a függő folyosóról jutottak a szobákba. A kaputól jobbra volt az étterem, balra az elegáns kávéház. Jégvermet is építettek, ami arra enged következtetni, hogy az étterem jól működött – mesél Mariann, s szinte látjuk is a korabeli fehérvári polgárok kávézós-éttermi pillanatait. Ha becsukjuk a szemünket, láthatjuk, hogy a bálterem márványutánzattal, tükrökkel, oszlopokkal volt díszítve. A mennyezetről hatalmas csillárok függtek. A terem azonban már szűkös volt, így a Fekete Sas udvarán építettek egy nagyobbat. A két hatalmas platánfa az udvaron szemtanúja volt az ottani mulatozásoknak.

– A Fekete Sas fogadó kávéháza kedvelt találkozóhelye lett az irodalomkedvelőknek. A napilapok mellett ülve politikai és gazdasági kérdésekről folytattak eszmecserét a vendégek, időnként biliárdoztak, kártyáztak. Az olvasó-társalkodó egyleteket kaszinónak is nevezték. Székesfehérváron 1841-ben költözött a kaszinó a Fekete Sas fogadóba, és 1849. január 9-ig működött itt. Ekkor a császári csapatok betiltották a működését – mondja Mariann, majd a kávéház legendás időszakára tér, a 19. század első évtizedeire.

– Ahogy a pesti Pilvax kávéházban, úgy valószínűleg a Fekete Sasban is kialakultak asztaltársaságok, ahol megvitatták a politikai helyzetet, a kisváros napi eseményeit. Legjobban az újságok vonzották a közönséget. A kávéház jelentős szerepet töltött be a város kulturális életében. És hát tudjuk, hogy a Fekete Sas kávéházat fehérvári Pilvaxnak is nevezték. Nem véletlenül:

– 1848. március 16-án került sor a történelmi eseményre. Ekkor érkezett meg Pestről Boross Mihály, aki részt vett a pesti forradalom eseményeiben, és a Fekete Sas kávéházban beszámolt a fehérvári ifjúságnak az eseményekről.

Boross Mihály ügyvéd 1848. március 14-én Pesten tartózkodott: az Első Hazai Takarékpénztár közgyűlésén vett részt. A következő napot is Pesten töltötte, s részt vett a pesti utca eseményeiben. Március 16-án érkezett vissza Székesfehérvárra, ahova már elért a pesti események híre.  Ez a nap volt a városi mozgalom kiindulópontja. Boross Mihály, ahogy megérkezett, a Fekete Sas kávéházba sietett, amely, akárcsak a pesti Pilvax, az ellenzéki ifjúság gyülekező helye volt. Este a Városház téren népgyűlést tartottak, ahol a 12 pontot és a Nemzeti Dalt olvasták fel.  Hamvassy Elemér, a későbbi nemzetőrkapitány javaslatára határoztak a nemzetőrség felállításáról. 1848 tavaszától a helyi politikai közélet aktív résztvevője, a forradalmi események egyik irányítója. Számtalan felvilágosító röpirat szerzője, és a Kossuth Hírlapja megyei tudósítója. Emléktáblája a Hiemer-házban található.

„A hír (a március 15-ei események Pest-Budán) megelőzött bennünket, de mégsem tudtak annyit, mint mi beszéltünk… Mintha riadó trombita hangján szólottunk volna, mely beharsogja s felkölti a várost, s a tömeg mind nagyobb lett, s mint a hegyekről megindult ár a városház terére nyomultunk. Itt felolvastuk a 12 pontot, a Petőfi Nemzeti dalát, mely oly gyújtó hatással volt az összesereglett polgárságra, hogy csak puska kell, s azonnal indulunk, ha kell.

S azon éjjel már nemzetőrök járták be az utcákat, s a rend sehol nem zavartatott meg. A nemzetőrök mellükön kokárdás, karjukon nemzetiszín szalagot viseltek, hogy mindenki megismerje őket, és tisztelje bennük a nemzet katonáit.” (Boross Mihály: Élményeim 1848-1861)

A Fekete Sasnak tehát fontos szerep jutott a forradalmi időkben, és a szabadságharc alatt is, foglalja össze az idegenvezető, majd rátér a következő fontos momentumra: – A szabadságharc idején a dunántúli honvédsereg törzskara szeptember 21-én Fehérvárra érkezett, és a Fekete Sas Szállóban lett elszállásolva. Móga János altábornagy és Csányi László dunántúli kormánybiztos is ott rendezte be székhelyét. A Fekete Sas Szállón közben folyamatos átépítések, felújítások történtek: a belső udvar például üvegtetőt kapott, népszerű télikert lett.

– A szabadságharc utáni időkben is megemlékezéseket tartottak a Fekete Sas Szállónál. 1878. március 15-én egy társaság azonban nemcsak megemlékezett a történelmi helyszínen a forradalomról, hanem Kossuth Lajosnak üdvözlő táviratot küldtek az egybegyűltek által összeadott pénzből – mondja Mariann, majd hozzáteszi a következőt: 1889. március 15-én pedig egy spontán lakomára gyűltek össze a Függetlenségi Kör tagjai, akik előtte egy fáklyás zenés programon vettek részt. A vendégek között volt gróf Károlyi Gábor országgyűlési képviselő és Csitáry G. Emil is, aki akkor még a Székesfehérvár és Vidéke lap tulajdonosa és szerkesztője volt.  A köszöntők után táncos mulatság kezdődött, amit Károlyi grófné és Nagy Ignác nyitottak meg. Hasonló ünnepségek később is voltak – tudjuk meg az idegenvezetőtől, aki a következő évtizedekre is kitér: - Az épület 1944-ig szálloda volt, főleg az éttermét dicsérték a fehérváriak. A háború után néhány család élt ott, akiket 1955-ben kiköltöztettek. Elkezdődött a tatarozás. 1956 nyarán pedig átadták a felújított szállodát, éttermet és cukrászdát.

De hamar kiderült, hogy szállodának kicsi. Az utolsó nagy vendégserege 1956-os forradalom idején lakott ott két hétig: ott ragadt ugyanis egy román kosárlabda csapat. Mariann azt meséli, 1958 elején oda költözött a Tiszti Klub. Majd nagyot ugrunk az időben, 1992-be, amikor az épület falára Nagy Benedek szobrászművész által készített réz domborművet helyeztek el, amin az 1848-as forradalom fehérvári eseményeit örökítették meg.

A Fekete Sas bejárati kapuja előtt  Gunter Demnig szobrászművész által betonból készített, felső oldalán rézlappal applikált emlékjeleket, úgynevezett „botlatóköveket” helyeztek el Grosz Bernát és családja, valamint a II. világháború többi székesfehérvári áldozatának emlékére. Grosz Bernát (1868–1944) szállodatulajdonos Székesfehérvár megbecsült polgára volt. Aktívan részt vett a helyi közügyek intézésében. Innen hurcolták el őket 1944-ben. Megérkezése után az ekkor már 76 éves Grosz Bernátot, mint munkára alkalmatlant azonnal a gázkamrába küldték.

Az épület 1994 óta üresen áll. 2015-ben a „Modern Városok Program” segítségével tervek készültek a felújítására. A tervek között szerepelt  koncert-és konferenciaterem, egy mentorház kialakításának lehetősége, illetve várostörténeti kiállítás, korhű fehérvári Pilvax kávéház létrehozása. A március 15-i koszorúzások és megemlékezések helyszíne, ám kapuja továbbra is zárva. A város önkormányzata azonban nem feledkezett meg róla. Azt írták kérdésünkre ugyanis, hogy „Székesfehérvár önkormányzata hosszú évek óta mindent megtett és megtesz a Fekete Sas Szálló felújításáért, megmentéséért. Az épület méretéből, korából és állapotából adódóan ez a beruházás mindenképpen meghaladja a város saját erejét. Az épületet szerepeltetjük a Modern Városok Programban. A korábban felmerült két funkció esetében azonban végül más döntések születtek. A honvédség végül nem tartott igényt az épületre és közben a múzeumi funkció sem merülhet fel, hiszen éppen most fejeződik be a Szent István Király Múzeum főépületének felújítása. Sajnos az elmúlt két évben a pandémiás időszak is nagyon megnehezítette a helyzetet, jónéhány korábbi tervünket és annak forrásait kell átütemeznünk emiatt. Ehhez kapcsolódik az a kormányhatározat is, amely az épületre vonatkozó tervezési, előkészítési munkálatokat elhalasztva biztosította azt a kiegészítő forrást Székesfehérvárnak, amelyből egy kiemelkedő jelentőségű, 19 milliárd forintos oktatási intézményeket érintő felújítási programra lesz felhasználható városunkban.

A Fekete Sas Szálló rekonstrukciójának előkészítésében emellett történtek már fontos lépések. Sor került már például művészettörténeti és festőrestaurátori kutatásra, próbafeltárásra, és készült épületdiagnosztikai szakvélemény is. Ezek mind alapjai lehetnek a következő lépésnek, ami a tervezési feladatokat foglalja majd magában. A fent leírtaknak megfelelően keressük tovább a Fekete Sas Szálló rekonstrukciójára a lehetőségeket, pályázati forrásokat. Várjuk az ezzel kapcsolatos javaslatokat, ötleteket.”