Gyűjtőtábor a Szabó-féle téglagyárban – Ma van a holokauszt nemzetközi emléknapja

Maga a holokauszt kifejezés görög eredetű, és jelentése „teljesen elégő áldozat”. Az ENSZ egyhangúlag elfogadott határozata hangsúlyozta, a tagállamok kötelessége megemlékezni a csaknem hatmillió, többségében zsidósága miatt üldözött és meggyilkolt áldozatról és oktatási programokat indítani annak elősegítésére, hogy az ehhez hasonló népirtás többé ne ismétlődhessék meg.

A magyar kormány 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen. A náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai 1944-ben ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján.

A Fejér megyei zsidóság kapcsán Szima Viktória segédlevéltáros a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára közösségi oldalán emlékezett meg a holokauszt magyarországi áldozatairól.

A magyar zsidóság deportálására kidolgozott tervben hazánkat hat zónára osztották fel: Fejér megye, illetve Székesfehérvár a III. zónába, azon belül a II. és a VII. csendőrkerületbe tartozott. A zsidók gettóházakba szállítása a területileg illetékes csendőrség és a magyar királyi rendőrség feladata volt. A Fejér megyei zsidóságot 1944. május 16–20. között a megye nyolc településére gyűjtötték össze. A fehérvári izraelitákat pedig május 22–31. között költöztették át otthonaikból a „csillagos házakba”.

Székesfehérváron az alábbi utcákban jelöltek ki gettóházakat: Basa utca, Fenyvestelep (Ybl Miklós utca), Ferenc József tér (ma Szent István tér), Horthy Miklós tér (a mai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és a III. Béla király tér közötti terület), Jókai utca, Kígyó utca, Lövölde utca, Ősz utca, Sütő utca, Palotai út, Távírda utca, Vilmos császár tér (Zichy-liget és a Ligetsor között).

Az embereket 1944. június 6-án a gettóházakból elhurcolták a város peremére, a vasútállomás melletti Szabó-téglagyári gyűjtőtáborba. Ide kerültek a többi között Bicske, Dunapentele, Érd, Mór, Seregélyes izraelita vallású lakosai, összesen 1675 fő. A téglagyárban 1944. június 10-e és 13-a között nem volt semmilyen élelmezés, és többen öngyilkosságot követtek el. Székesfehérvárról 1944. június 14-én indultak a (marha)vagonok az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba. Fejenként 2 kilogramm kenyeret, illetve 25 deka margarint kaptak a több mint 500 kilométeres útra. A hitközségi feljegyzések 2866 személy elszállítását rögzítették, közülük 1850 fő volt fehérvári lakos.

Huszonhat személyre más sors várt: őket a Budapesti Zsidó Segély és Mentőbizottság az SS-szel folytatott tárgyalások eredményeként a Columbus utcai táborba szállították, Budapestre. Június 23-án a vegyes házasságban élő izraelitákat és gyermekeiket a székesfehérvári magyar királyi állami méntelepen gyűjtötték össze. A főként kikeresztelkedett nőkből és leánygyermekekből álló csoportot később Kecskemétre szállították. További útjuk a halálgyárba vezetett, ahogyan a 26 mentesített személyé is.

1946-ra 289-en maradtak az 1941-ben még 2075 tagot számláló székesfehérvári hitközségből. A XI. Izraelita Községkerület (Fejér, illetve Veszprém megye tartozott ide) rabbikara egyetlen kivétellel mártírhalált halt. A fehérvári zsinagógák helyzete is megpecsételődött. Az 1864-ben átadott neológ zsinagógát és az 1870-ben épült ortodox imaházat 1944 őszén egyaránt súlyos bombatalálat érte. A budapesti Dohány utcai zsinagóga mintájára készült neológ zsinagógát 1949-ben bontották el teljesen. Az épület helyén ma emléktábla áll. Az ortodox imaház helyén ma takarékszövetkezeti székház működik. A homlokzaton még felfedezhetők az egykori zsinagógát idéző díszítőelemek, mint például az ablakokat keretező oszlopok.