A zsidó időszámítás kezdete az ember teremtéséhez kötődik

A zsidó esztendő számítása különös dolog, de hihetetlenül logikus, ha megismerjük az alapjait. Mint általában mindig, itt is a zsidóság sok ezer éves történelméből érdemes kiindulni, jelen esetben egészen a kezdetekig visszanyúlni. Sivatagi, természeti nép voltak. Ahogyan a körülöttük élő népek abban az időben, ők is a legkézenfekvőbb megoldást, a Nap és a Hold járását vették alapul. A Nap határozta meg a nap hosszát, a Hold ciklusai pedig a hónapét adták meg. Ezt a fajta időszámítást nevezzük luniszolárisnak, a zsidó naptár napjai azonban elcsúsznak a Gergely-naptáréitól. E miatt van, hogy a zsidó ünnepek mozgó ünnepnek tűnnek, pedig nem azok. Állandó dátumaik vannak, csak a polgári éven belül mozognak. Három fontos dologra érdemes kitérni, hogy megértsük a zsidó időszámítás logikáját. Haladjunk deduktívan, a nagyobb, ritkábban előforduló alkalmaktól a kisebb, gyakoribb jeles napok felé.

A zsidó újév, az úgynevezett ros hásáná (ראש השנה), az „év feje” szó szerinti fordításban, ősszel van. Ezzel kezdődik az új esztendő. A zsidó időszámítás az ember teremtésétől datálódik. A hagyomány szerint elul hónap 25-én teremtette az Örökkévaló a világot, és a hatodik napon az embert, ami tisré hónap 1-re esik. Ebben jól megfigyelhető a judaizmus világszemlélete. A judaizmus hagyományában négy olyan időpont van, ami tekinthető az új esztendő kezdetének, de hiába teremtetett meg a világ, nem volt teljes az ember nélkül, így egyértelműen ez a legfontosabb esemény a teremtéstörténetben, így ez kristályosodott ki az idők folyamán az év első napjának. 2019-ben ez a nap október elsejére esett, ekkor kezdődött el az 5780. zsinagógai esztendő. A ros hásáná, mint az új esztendő ünnepe, alig mutat hasonlóságot a szilveszterrel. Nem hangos, petárdás, pezsgős ünnep, hanem az önmagunkba mélyedés ideje, a tesuvá, a megtérés ideje, ilyenkor adódik alkalom arra, hogy végignézzük az évünket, mit tettünk jól, mit tettünk rosszul. A hagyomány szerint ilyenkor az Örökkévaló előtt három könyv van nyitva: a jók, a gonoszok és közepesek könyve. Beír minket valamelyikbe, a szerint, hogy milyen életet éltünk a mögöttünk hagyott esztendőben. Ilyenkor beír, de csak „ceruzával”. A következő napokban van lehetőségünk arra, hogy kérjük (imával, böjttel), ha eleve nem a jók közé írt be, tegye meg mégis, erre van tíz napunk, jom kippurig, azaz az engesztelés napjáig, tisré hónap 10-ik napjáig. „Mert ezen a napon engesztelést szerez nektek, hogy megtisztítson benneteket összes bűnötöktől; akkor tiszták lesztek az Örökkévaló előtt.” (3Mózes 16:30)

A második lényeges dolog, a naptár lunáris, azaz holdciklushoz való kötöttsége. Minden hónap beköszöntét az új Hold jelzi, az úgynevezett rós hódes (ראש חודש), azaz a hónap feje. „Örömnapjaitokon, ünnepeiteken és újholdjaitokon fújjátok meg a trombitákat égőáldozataitok és békeáldozataitok mellett, hogy legyenek emlékeztetőül a ti Istenetek színe előtt; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek” (4Mózes 10:10) Mivel egy holdciklus átlagosan 29,5 napból áll, már eleve ez kódolja a zsinagógai év aszinkronitását a ma használt polgári naptárral.

A harmadik, hogy a judaizmusban a teremtéstörténet nemcsak az évszámítás kiindulási pontja, hanem meghatározza a hét beosztását. A hét központi napja a szombat, a sábát (שבת). Ez az a nap, amikor az Örökkévaló is megpihent a teremtés története szerint, és a Tízparancsolatból a negyedik konkrétan kimondva elő is írja ennek megszentelését, megőrzését. „8. Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed azt. 9. Hat napon át dolgozzál és végezd minden munkádat; 10. de a hetedik nap szombatja az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se barmod, se idegened, ki kapuidban van. 11. Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van és megnyugodott a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt” (2Mózes 18:1–20:23). E köré csoportosul az életritmus, a szombat a pihenésé, barátokkal, családdal való együttlété, olvasásé, tanulásé, és természetesen a zsinagógába járás legfőbb heti alkalma. Ilyenkor sok tiltó parancsolat is érvényben van, mindegyik azért, hogy óvja a hétnek ezt a megszentelt, regenerálódásra szánt szakaszát. A legfőbb ilyen tiltás talán a munkavégzés tilalma, amely egyértelműen ezt az időt a pihenéshez kapcsolja.

Külön érdekesség, hogy a zsidó naptárban egy nap, egy óra hossza sem fix. Különböző hosszúságú órákból áll a nap, és a zsidó nap mindig napnyugtával kezdődik. Így például, a szombat elkezdődik mindig már pénteken délután, vagy este. A zsinagóga legfőbb szombati eseménye a Tóra, Mózes öt könyvének olvasása. A Tórát zsinagógában mindig tekercsből olvassuk, ahogyan őseink tették, két farúdra feltekert állapotban őrizzük a tóraszekrényben, amikor elővesszük, erről olvassuk, áttekerve egyikről a másikra. A zsidó hagyomány 54 úgynevezett heti szakaszra osztja föl Mózes öt könyvét, és minden hétre egy szakaszt határoz meg (néha összevonódik két ilyen heti szakasz, és akkor dupla jut az adott hétre).

A heti zsinagógai élet e köré a heti szakasz köré csoportosul. A tóraolvasás szabályai szerint már a sábát kimenetelével, azaz szombat végével elkezdődik a következőre való készülés. Így már el lehet kezdeni a következő szakaszt, olvasni, tanulni róla, készülve a következő szombatra. Közösségi tóraolvasás hagyományosan minden hétfőn és csütörtökön van, elővételezve a szombati olvasmányt. Ilyenkor nem a teljes heti adagot olvassuk, csak egy-egy részletet belőle. Szombaton viszont a teljes heti szakaszt. A közösség rabbija ehhez kapcsolódva, a heti szakaszt értelmezve, magyarázva mondja el hetente tanítását, az úgynevezett drósét.

Most, november 30-án szombaton, azaz kiszlév havának 2. napján a toldot (תודות) heti szakasz következik, amely Mózes első könyvének 25:19–28:9 szakasza. Minden heti szakasznak külön neve is van, általában a szöveg első szavainak egyikéről, vagy egy-egy, abban megjelenő jelentősebb személyről kapta. A toldot szó egy nőnemű, többesszámú héber főnév, jelentése generációk, nemzetségek, leszármazottak. Jelen esetben ez a heti szakasz második szava, mert Ábrahám fia, Izsák leszármazottjainak fölsorolásával kezdődik a szöveg. Aki szereti a számokat, annak érdekes lehet, hogy ez a heti szakasz 5426 héber betűt tartalmaz, 1432 szót, és a tóratekecserbe 173 sorban íródott. Ebből, főleg a középkorban, a kabbalisták a szöveg mélyebb, misztikusabb, talán mágikus értelmezését keresve messzemenő következtetéseket vontak le. Minden héber betű egy-egy számot is jelent, így minden héber szónak számértéke is van, az ebből levont misztikus következtetés a gemátria. A héber dátumból kitűnik, hogy kiszlév hónap második napja szombat, így előtte volt az újhold ünnepe. Mozgalmas tehát ez a hét, sok minden történik. Ünnepeljük az új hónap, kiszlév havának beköszöntét, elkezdődik Jákob és Ézsau története a heti szakaszban, és közeledünk a fény ünnepe, a hanuka felé.