Magyarok a végtelenben – Ferencz Orsolyával beszélgettünk

A magyar teljesítmény komoly szerepet játszott már az űrkutatás kezdeteikor is. Vajon ma is így van ez?  

- Valóban nagyon komoly múltra tekintünk vissza, mert ha csak a Hold-radar-kísérletet veszem alapul a magyar űrtevékenység kezdeteként, már az is több mint 75 éve történt – 1946-ban volt. De igazából hamarabbra is datálhatnánk a kezdetét. S valóban, talán a rendszerváltás után valahogy elhalkult a köztudatban a magyar űrkutatás tevékenysége. Egyfelől ez nem volt méltányos, mert számos programban továbbra is folyamatosan zajlottak a fejlesztések, másfelől viszont valóban, a politika is kevés hangsúlyt fektetett a területre, így nem kapta meg az őt megillető helyet. Ez változott meg 2018-ban, illetve már 2015-ben is, amikor végre csatlakoztunk teljes jogú tagként az Európai Űrügynökséghez, ahová egyébként 1991-ben, a régióból először minket hívtak meg. De mi csatlakoztunk utoljára – Románia, Lengyelország, Csehország, már mindenki taggá vált addigra. Ez a fejlődés 2018-ban felgyorsult, amikor a Külgazdasági és Külügyminisztérium vette át a területet. Ezáltal komplex gazdasági és diplomácia-központú fejlesztés indulhatott el végre, amely a modern korban az űrtevékenység egy sajátos velejárója. Mert ez a gazdasági szektor a világ gazdaságában ma már megkerülhetetlen sarokkő, globális szolgáltatások kapcsolódnak hozzá. Gazdasági potenciájában tehát óriási, hiszen 1:6, 1:7 megtérüléssel tud itt egy vállalkozás előre jutni.

Ez mit jelent pontosan?

- Ez azt jelenti, hogy minden befektetett pénzegység hat-hétszeres megtérülést tud hozni. Nyilván jól kell tudni befektetni. De ha csak azt nézzük, amit a sajtóban látunk: Elon Musk például óriási energiákat fektetett a világűrtevékenységbe, ám sokkal többet tudott kivenni belőle, mint amennyit belerakott. A gazdag oligarchák a világ minden pontján úgy gondolják, hogy ebbe be kell fektetni – ebből is látszik, hogy ez jól megtérülő befektetés. De azon túl, hogy gazdaságilag ez egy nagyon releváns dolog, megkerülhetetlen is. Ma már biztonságpolitikailag azt látjuk, hogy a konfliktusoknak is a részét képezi az, hogy ilyen technológiákkal egy ország rendelkezik-e.

Utalt rá korábbi előadásában, hogy ha valaki történelmet akar írni, akkor az gondoljon az űrkutatásra. Ez alatt mit értett?

- Talán úgy fogalmaztam, hogy a 21. századi történelmünket a világűrben írják s fogják írni. Ezzel pontosan arra próbáltam rávilágítani, hogy történelmi folyamatokat is befolyásolóan fontossá vált ez a technológia, illetve mindaz a lehetőség, amit egy-egy, űrhöz köthető technológia biztosítani tud. Gondoljunk csak a mai eseményekre – az orosz-ukrán konfliktusra -, ahol adott esetben az egész konfliktus kimenetelét fogja már eldönteni az, hogy kinek milyen pontos adatai vannak a másikról – távérzékeléssel, földmegfigyelési és navigációs adatokkal és a kommunikáció zavartalanságával. Itt is Elon Muskot, illetve Starlink rendszerét említeném, amely becsatlakozott a konfliktusba az ukrán oldalon és tette lehetővé azt, hogy az ukránok meglehetősen jól tudjanak védekezni. Ez azért volt lehetséges mind mostanáig, mert ezekkel az adatokkal rendelkeztek. Pont most azon megy a vita, hogy ki fizeti ki ezt az eddigi szolgáltatást – mert hiszen mégiscsak egy üzletemberről beszélünk! Ez a terület tehát furcsa keveréke annak, amit úgy hívunk, hogy állami, illetve magánszereplők által biztosított űrtevékenység. Hajdanán, amikor ez az egész elindult – csak állami űrtevékenység volt. Hiszen a hidegháborúban az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió állt egymással szemben. Most egy multipólusú világ van, Kínával, Indiával, az európai országokkal és a harmadik világ számos országával – azaz több mint kilencven ország folytat űrtevékenységet és rendelkezik űreszközökkel, műholdakkal. Azért ez már a Föld országainak lassan a fele.

Nem csak a világűrben, de ezek szerint annak gazdasági vetületében is igen pici pont vagyunk mi Magyarország. Talán a tudásunkkal tudunk most is hozzátenni valamit? Hogy látja, a mai magyar fiatalokban mennyire van potenciál, képesség, lehetőség arra, hogy ebben a szekcióban most is, mint korábban, nagy szerepet vállaljanak?

- Ez egy nagyon fontos dolog! Nem kizárólag és nem csak az határozza meg azt, hogy ki mit képes elérni, hogy mekkora az ország. Nyilván számít a gazdasági képesség, de nagyon sokat számít az innováció is. Hiszen Magyarország nem volt sokkal nagyobb, mint most, akkor sem, amikor olyan komoly koponyákat adott a világnak, mint például Kármán Tódort -, akiről elnevezték a világűr határát. Az egész világ ugye Kármán-vonalnak hívja ezt. Tehát ha valaha erre képesek voltunk, most is azok vagyunk. Egyébként azt tapasztalom, hogy a fiatalok nagyon nyitottak. Nem a tízen-húszon-harmincas korosztálynak kell magyarázni, hogy a világűr miért megkerülhetetlen az életben ma már – talán inkább a picit idősebb korosztálynál kell több szót fordítani erre. De egyébként Magyarország nagyon jól áll abból a szempontból, hogy már az a relatív kicsi összeg is, amit eddig ráfordítottunk erre a területre, kamatosan meg tudott térülni. Rengeteg versenyképes terméket vittünk a világpiacra már most is. S ott vagyunk például, hogy más ne mondjak, csak az Apolló program késői folytatásának mondható Artemis-programban, amely nemsokára elindul a Holdra. Ebben a sugárzásmérés egységeit magyarok fejlesztették, építették. Nagyon büszkén várjuk tehát a startját ennek a kísérletnek.

Miniszteri biztosként mik a főbb feladatai?

- Tudományos szempontból kell ezt a területet menedzselni, felügyelni, a főbb célokat meghatározni. A stratégia megalkotása is a feladat oroszlánrésze volt. A külügyminisztériumnak nagy szerepe volt abban, hogy ez ilyen jól sikerült stratégia lett. A feladataim közé tartozik a diplomáciai szálak erősítése is, hiszen az elmúlt négy évben már 16 bilaterális együttműködési megállapodást, szándéknyilatkozatot írt alá Magyarország, más kormányokkal, űrügynökségekkel, cégekkel. Mert noha legfontosabb partnerünk az Európai Űrügynökség, maga az Európai Unió és a NATO, de azon túl, mivel ez egy globális tér, a kétoldalú együttműködésekben, megállapodásokban tovább tudjuk erősíteni a nemzetközi kapcsolatrendszert. A diplomácia ugyanis nagyon komoly részét képezi az űrtevékenységnek – nem csak a mérnökök, fizikusok játéktere ez a világ, de az orvosoké, a gyógyszerkísérleteké, a közgazdászoké és a jogászoké is.

Kapcsolódó: