Ha elvitték, hadd vigyék, majd pótolják – Ágasfát, épített kertet gondoznak Újvárosban

Tartja magát Magyarországon az a mondás: ami nincs lebetonozva, azt valaki előbb vagy utóbb elviszi. Ebből a kertből is több mindennek lába kélt már. A kert gondozója Szabó Imre és felesége, Katalin, akik mindig kertes házban laktak, három éve költöztek a Görbe utcába, és jött az ötletük: itt sem mondanak le a kertgondozásról, -építésről. Bár, amikor az ágasfa ötletével előrukkoltak, sokan figyelmeztették őket arra, hogy nem biztos, hogy ez túl jó dolog, mert ellopnak majd mindent. A lakótársaknak némileg igazuk lett, bár az is az igazsághoz tartozik, jóval kisebb a kár, mint amire sokan számítottak. A ház bejáratához Szabó Imre az alábbi felhívást tette ki.

„Sajnálom, hogy azoknak lesz igazuk, akik megjósolták, úgyis ellopnak mindent. Én bíztam és még bízom! Amit elvittél, kérem, hozzad vissza! Fogynak az edények, de fogy a kedvem is!” Szabó Imrét megkerestük, hogy megkérdezzük: meddig nem adja fel a küzdelmet?

– Sajnos, amiket elvittek, nem voltak odahegesztve. Szomorúvá tesz a lopás. Nem ment még el a kedvem, az elán lassan lehet, hogy csökken. De azért a kert sok örömet is okoz. Gyerekeknek beszélek a néprajzi dolgokról, akik tágra nyílt szemekkel hallgatnak, nagyon tetszenek nekik a fazekastermékek. De sok felnőtt is megáll, csodálkozva nézi a kertet, többen elmondták már, nagyon örülnek neki.

(Arról se feledkezzünk el, hogy a fazekastermékek mellett különleges növények, például angol muskátli és trombitavirág is látható. Sőt, ültettek már étkezési paprikát is.) Szabó Imre lelkesedése a mai napig kitart, legalábbis ez derült ki a beszélgetésünkből, igaz, szomorú a tolvajlások miatt, de hogy nem adja föl, azt az a kijelentése bizonyítja, amikor egy kicsit beletörődve a helyzetbe azt mondta: „Hadd vigyék, majd teszek helyettük másik edényeket!” (Csak megjegyzendő: beszélgetésünk alkalmával kezében és a felesége kezében is egy-egy edény volt, amivel két hiányt pótoltak az ágasfán.) Persze, most már elővigyázatosabb is, a szőlőprést például hatvan centiméter mélyen lebetonozta, a fém alkatrészeit pedig lehegesztette. Az ágasfán lévő fazekastermékeket pedig lebilincseli, és csak fogó segítségével lehet majd leszedni azokat az ágasfáról. Arra a kérdésünkre, hogy nem gondoltak-e arra, hogy egy megfigyelőkamerát helyezzenek el, Szabó Imre így válaszolt:

– Egy kamerát kihelyezni nem egyszerű dolog, úgynevezett kamukamerát meg nem akarunk a falra erősíteni. Inkább bízunk az emberek becsületességében. Mert voltak bosszantó lopások, de nem olyan nagy a veszteségünk.

Persze a Szabó házaspár sok jót is mondott, és talán több a jó tapasztalat, mint a rossz. Közösségi összefogásról beszélnek, mert sokan segítenek, virágokat, kerámiákat hoznak nekik, van, aki magától akaszt fel egy-egy edényt az ágasfára. Volt, aki pénzt adott, hiszen ennek a kertnek a működtetése anyagi ráfordítással is jár. Például a nem túl olcsó díszkavicsok beszerzése. Az egyik legmeglepőbb hozzájárulás a kert gondozásához az volt, amikor egy ismeretlen egy doboz sört tett le a kiskertbe, hiszen a nyári melegben a kerti munka közben megszomjazik az ember, és ilyenkor jól jön egy hűsítő sör.