Természetéből fakadóan

2018.05.06. 07:00

Farkas Bertalan: „Az emberiség kíváncsi”

Mérnöknek és futballistának készült, végül űrhajós lett Farkas Bertalanból.

Szanyi-Nagy Judit

Többször is megkérdezték már tőle, mit gondol, valóban járt-e Neil Armstrong 1969-ben a Holdon. Miért ne hinném? – válaszolja ilyenkor Farkas Bertalan, hozzátéve, hiszen ő maga is járt az űrben. Az első magyar űrhajós 1980-ban tett nyolcnapos látogatást a kozmoszban, a május 26-i indulás harmincnyolcadik évfordulója vészesen közeleg.

– Pedig sosem akartam űrhajós lenni – szögezi le már az elején Bertalan –, kezdetben mérnöknek, futballistának készültem. A repülést egy barátom unszolására kezdtem el, aki pilótaként világot szeretett volna látni. Ő végül, az orvosi vizsgálatok eredményei miatt, nem valósíthatta meg az álmát, bennem pedig láttak fantáziát, így pilótából vadászpilóta lettem. 1972-ben repülőtisztté avattak, a pápai repülőtéren szolgáltam – idézi fel.

Az események pikantériája, hogy Bertalan vadászpilóta mivoltát szülei – főként édesapja – nem igazán támogatták. Ám édesanyja, mivel látta fia lelkesedését, titokban aláírta az engedélyt az édesapa helyett, amely egyúttal lényegében zöld utat jelentett a későbbi világűr felé is. Bertalan ugyanis jó pilóta volt, kvalitásaival hamar felettesei látókörébe került. 1976-ban pedig már felröppentek az első hírek, cikkek arról, hogy hamarosan az első magyar űrhajóst is megválaszthatják.

Farkas Bertalan 1980-ban, az űrben, első magyar űrhajósként Fotó: MTI

– Csak néztünk egymásra a pilótatársakkal, elképzelni nem tudtuk, ki lesz közülünk űrhajós. Időközben pedig megsúgták nekem azt is, hogy rajta vagyok a potenciális jelöltek listáján, így önkéntesen beadtam a jelentkezésemet – meséli Bertalan.

Az Interkozmosz program keretében 1976-ban kezdték el az űrhajósjelöltek kiválogatását Csehszlovákiából, Lengyelországból és a Német Demokratikus Köztársaságból. Ezekből az országokból „származott” az Interkozmosz program első űrhajóscsapata, melyet a második csapat követett, köztük Bulgária, Kuba, Mongólia, Románia és Magyarország. Később csatlakoztak hozzájuk a vietnami űrhajósjelöltek is. Nehéz időszak volt ez – emlékezik vissza az űrhajós –, hiszen 1974-es házasságát 1977 májusában Aida lánya érkezése követte.

– No nem a házasság és a gyermeknevelés volt nehéz – teszi hozzá gyorsan –, hanem az, hogy máris másik feladatra kellett összpontosítani. Emlékszem, amikor 1977 nyarán megtudtam, hogy ténylegesen beválogattak az űrhajósjelöltek közé, hazatérve arra kértem a feleségemet, bontsunk pezsgőt. Válaszként megkérdezte, hová szeretnék repülni, mire én azt feleltem, a világűrbe. Akkor áthívott a másik szobába, rámutatott a lányunkra, s azt mondta: „Nézd, itt van a kislányunk, és több gyermeket is szeretnénk. A felnevelésükhöz apa kell” – eleveníti fel a történések egymásutánját. Felesége ráadásul sokáig reménykedhetett abban, hogy nem Bertalant választják űrhajósnak. A férj hazatértekor mindig azt kérdezgette, továbbjutott-e az adott fordulóból a következőbe, ugyanis először több mint 95, aztán 27, majd hét, később négy, végül pedig két ember közül választották Farkas Bertalant az első magyar űrhajósnak.

Valerij Kubaszov (fent) és Farkas Bertalan együtt indultak útnak Fotó: OSzK

– A kiképzés helyszíne a Moszkva közelében fekvő Csillagváros volt, ide már csak ketten utaztunk Magyarországról: Magyari Béla és jómagam. A kiképzés orosz nyelven történt, mérnökök és orvosok egyaránt foglalkoztak velünk, az ellátásunk pedig teljes körű volt. Két évet töltöttünk el Csillagvárosban, ahol a gyakorlati felkészülés – például súlytalansági és centrifugás tréning – részeként túlélési gyakorlatokban is részt vettünk. Itt a négy különböző szituációból kettőt vettünk, azt, hogy mi a teendő, ha mocsárba vagy tengerbe érkezünk landoláskor. 1978 decemberében a szovjet állami bizottság döntése alapján végül Valerij Kubaszovot és engem választottak ki az űrrepülésre, míg társainkat dublőrként jelölték ki – részletezi Bertalan.

Az űrutazás 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor kezdődött, a Szojuz–36 űrhajóval. Az űrhajósok a szerkezet leszállóegységében tartózkodtak, ugyanis az űrhajó első és utolsó része a visszatérés során az űrben leválik és megsemmisül. A számadatokat tekintve tíz perc alatt emelkedtek fel 240 kilométer magasra, a start előtt pedig 320 tonna üzemanyagra volt szükség. A pályamagasságot 350 kilométerre növelték: a Szaljut–6 űrállomás ezen a magasságon repült. Az űrlaboratóriumon nyolc napot töltött el a magyar és a szovjet űrhajós, a már előzőleg ott tartózkodó két szovjet kozmonauta társaságában.

– A Föld csodálatos látvány volt az űrből. Emlékszem, az egyik pillanatban még a Csendes-óceánt, Japánt, Kínát és az akkori Szovjetunió keleti partjait szemlélhettem felülről, fél órával később pedig már Amerika nyugati partjai felett repültünk. Naponta tizenhat napfelkeltét és tizenhat naplementét láttam, a Földet pedig másfél óra alatt kerültük meg – meséli.

Farkas Bertalan, az idén 69. születésnapját ünneplő első magyar űrhajós az űrbe vitt ételeket mutatja
Fotós: Szanyi-Nagy Judit/ Fejér Megyei Hírlap

Aztán egy konzervet, majd egy tubust és egy zacskót mutat. Előbbi autentikus hazai példány volt, melyet az űrbe vitt magával, s mint mondja, annak tartalma, a libamáj nagyon ízlett a többi űrhajósnak is. A tubusokban üdítő, kávé és többféle leves, a zacskókban pedig kenyér vagy éppen marhapörkölt volt. Persze az emberben mindezek után felmerül a kérdés az egyéb biológiai szükségletek elvégzésével kapcsolatban is. Mint Bertalan mondja, ehhez egy speciális mosdót használtak, amelyben a huzat segítségével egy konténerben gyűjtötték a végterméket. Ezt végül a legénység lőtte ki az űrbe úgy, hogy aztán a „csomag” egy másik pályára állt, fokozatosan vesztett a magasságából, bekerült az atmoszférába és megsemmisült. De senki ne aggódjon – teszi hozzá gyorsan, nevetve az űrhajós –, nem kell attól tartani, hogy ez a tartalom bárkinek a fejére hullik majd.

Nem mellesleg az űrhajózás igen veszélyes küldetés: ötven-ötven százalék a túlélés esélye egészen addig, amíg az űrhajó a Földön nem landol. Mindenesetre a Szojuz–35 űrhajó – a legénységgel együtt – sikeresen ért földet 1980. június 3-án, mellyel Magyarország az ENSZ által deklarált nemzetek közül a hetedik volt, amely űrhajóst küldött az univerzumba.

– Mintegy negyven év elteltével már a Marsot és – ismét – a Holdat szeretnénk megcélozni, amely számos tervezést igényel. Gondolni kell többek között az üzemanyag-mennyiségre, az életfeltételek biztosítására, s nem árt a felszínt, valamint a kozmikus sugárzás szintjét sem megfigyelni. Nagy vágyam, hogy a második magyar űrhajós felkészítésében részt vehessek, és koccinthassak a sikerére, de manapság nem kevesebb mint 85 millió dollárba kerül egy profi asztronauta kiképzése, amely, valljuk be, nem kis összeg – tekint a jövőbe Farkas Bertalan, hozzátéve: – Az emberiség természetéből fakadóan mindig is kíváncsi volt. De a többi bolygó felfedezése mellett gondoljunk jelenlegi otthonunkra is: arra, hogy létezik egy ilyen, univerzumtól kapott hely, mint a Föld. Meg kellene becsülnünk!

Elhunyt Magyari Béla

A kiképzett, ám végül dublőrré lett űrhajós éppúgy vadászpilótaként kezdte, s részt vett a gyakorlatokban, mint a kiválasztott Farkas Bertalan. Végig készen állt a helyettesítésre, melyre aztán nem volt szükség. Mint Farkas Bertalan elmondta, Magyari Bélával mindvégig jó kapcsolatot ápoltak, a felsőbb döntés miatt sosem volt közöttük harag. Gyakran találkoztak, és közösen tervezték a jövőt, többek között a magyar űrutazás 2020-as, negyvenéves évfordulóját. Magyari Béla 68 évesen, április 23-án hunyt el.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!