Senki sem megállíthatatlan – Hideg és meleg is éri a fekvőrendőröket

Gyakori panasz, különösen a kifejezetten egyenes utcákban, hogy az autósok jelentős része hajlamos kicsit gyorsabban haladni, mint amennyire az engedélyezett, illetve feltétlenül indokolt lenne. A gyors autó veszélyes, hangos, tehát megzavarja az utca nyugalmát és biztonságát. A gyermekeik épségéért aggódó anyák és az általuk első sorba tessékelt apák ilyenkor a család védelmében fekvőrendőrért kiáltanak. A név azonban csalóka, mert nem a rendőrség dönt a telepítésről, és a Magyar Közút sem épített még ilyet, pedig megyénkben 1500 kilométer utat kezel.

A jogos, vagy annak vélt felháborodás miatti feszültség nőttön nő, végül megkezdődik az aláírásgyűjtés, majd a petíció benyújtása, miszerint: készüljön fekvőrendőr! Minden esetben a területileg illetékes önkormányzat jogosult a telepítésre. A neve természetesen sebességcsökkentő bordára vált, mire a határozat megszületik. Jogerőre emelkedés után jöhet a kivitelező, majd a boldog használat.

Ha addig háború volt az utcában, annak azonnal véget vet a szerkezet, mert véres vendetta veszi kezdetét a támogatók és a pártolók között. Aztán jön a feketeleves. Kiderül, hogy a gyorsan haladó autónál hangosabb a hirtelen fékező és nagy teljesítménnyel gyorsuló. Az is kikristályosodik, hogy aki még nem tudja, hogy ott van a „borda” , az nagyot csattan, és az is, hogy kézi erővel a legfanatikusabb fekvőrendőrpárti sem hajlandó eltakarítani a téli csapadékot, amit a hótoló otthagyott a természetellenes kitüremkedés előtt és után. Persze ellenpéldák is vannak, de a leggyakrabban éppen azok kérik az elbontását, akik harcos kezdeményezői voltak az építésének.