Munkálatok a tavaszi télben

Bekerültek a nem annyira mutatós fekete acélfelnik a garázsba a polcra vagy a tárolóra, hogy a ronda, durva mintás téli gumik helyére felkerülhessenek az apró mintás, széles, ugyanakkor alacsony „peres” gumik azokra az alufelnicsodákra, amiket nem láthatott a műértő közönség az elmúlt hosszú hónapok során. Most ott van, ahol lennie kell, de a mínusz négy Celsiusban csak óvatosan tapogat és az is lehet, hogy a márciusi havazások miatt hamarosan útszórósó járja át meg át a kerékkölteményeket. Ennek az esélye kicsi, de a másik gond, hogy az egyre fokozódó „maradjotthon” a lakásokba zárta a közönséget, melynek szemét elvakítani lennének hivatottak ezek a futurisztikus topogók a futóművek végén. Régi barátunk, Zsolti egy puha pólóval szokta ápolni a könnyűfém keréktárcsákat. Csak olyan pólót használ, ami egyrészt márkás, másrészt ami már a szívéhez nőtt még öltözet korában is. Amikor szívében fájdalommal, de az elkerülhetetlen elmúlás gondolatában megnyugodva kettéhasítja, csak az vigasztalja, hogy nemes ügyet szolgál ezzel az önfeláldozással. A felniket áttörli, majd konyhai papírtörlővel és permetezőre állított ablaktisztító folyadékkal távolítja el a koszt, de főleg a fékezés során szálló „ferodol” port. Szerinte ezt mindennap meg kellene csinálni, mert a fékpor beleeszi magát a felnibe. Most, hogy hókása és só is lesz a nemes küllők között, nincs könnyű helyzetben Zsolti, de legalább elfoglalja magát a karantén idejére. Keressünk mi is valami otthoni és hasznos, vagy annak tűnő elfoglaltságot!