A Fung család és fehérvári piros panorámabusz története

Székesfehérvár látványosságait, nevezetességeit veszi célba az a kabrió turistabusz, amely új dimenzióba helyezi a város turisztikai élményeit. A nyári főszezonban már ezzel a piros, Ikarus 256-os típusú, teljes felújításon és átalakításon átesett járgánnyal vehetik szemügyre a királyi főváros csodás panorámáját és látványos nevezetességeit a várost megismerni vágyó turisták. Az 1989-es évjáratú busz 245 lóerős Rába D–10-es típusú motorral, ZF hatsebességes váltóval, Rába futóművekkel van ellátva, tehát teljes magyar gépészeten alapul. A negyvenhat személyes piros kabrió kétharmad részben kihúzható napfénytetővel védi az utasokat az időjárás viszontagságaitól.

A Fung-varázs

A város piros kabrió turistabusza azonban óriási utat tett meg, mire Székesfehérvár egyik legkülönlegesebb turisztikai látványosságává vált: eredeti formájára mai felújított változatában aligha ismernénk rá… A székesfehérvári Fung család, László és fia, Dávid szorgos és kreatív keze munkáját dicsérik a változások. Az átalakítást és a vázszerkezetet egyedi tervek alapján készítették el a szakemberek. A buszon végzett legfontosabb munkák közé tartozott a karosszéria és a váz erősítése, átalakítása, újragondolása, melynek során levágták a tető nagy részét is. Ám épp azért, mert a tetőt levágták, a vázszerkezetet újra biztonságossá kellett tenni, és ezért az alváztól kezdve teljes átalakítást igényelt a jármű. Új motor, váltó, gumi és felni járt neki, futóművét felújították, a legvégén pedig az esztétikai jellegű ráncfelvarrásra kerülhetett sor. A külső „kozmetikázás” során új fényezést, színt és jellegzetes grafikai elemeket kapott. Az új, vajszínű bőrüléseket pedig Kápolnásnyéken készítette hozzá a kárpitos.

Dávid azonban elmeséli: nem ez az első „alkotás”, amely a keze munkáját dicséri:

Az első buszunkat még öt évvel ezelőtt vásároltuk azzal a szándékkal, hogy majd csinálunk belőle valamit. Nem fűzött hozzá nagy reményeket senki, mégis úgy voltunk vele, hogy nekünk kell ez az 1960-as évjáratú roncs

– emlékezik vissza Dávid, miközben az Ikarus-telepi műhelyükben mutatja a legújabb szerzeményeket: egy felújításra váró, 1972-es, faros Ikarust, amely, mint kiderült, a fiatalember nagy kedvence. Így egy pillanatra elkanyarodunk az első busz történetétől, és megtudjuk, hogy ez a járgány nagyon menő volt a maga korában, még aranyérmet is nyert formatervével a genfi világkiállításon. No de az elsőre visszatérve, két év alatt mégiscsak sikerült a roncsból egy csodás buszt varázsolni, amely Dávid testvérének esküvőjére el is készült – ez szállította a násznépet. Innen pedig nem volt megállás, jött a többi felújításra váró darab. A hobbiból pedig fokozatosan egyre több lett: Dávid azon vette észre magát, hogy minden szabad idejét a műhelyben tölti. Eddig tíz leharcolt jármű ment át a kezük alatt, és vált MÉH-telepre való rozsdás karosszériavázból új életre kelt büszke busszá.

A már említett faros busz is nagyon lepusztultnak tűnik egyébként ott a műhelybe száműzve, de kiderül, hogy egyébként már nincs sok hátra a munkálatokból: futómű, váltó és motor kell neki, meg egy kis fényezés, és kész. Nagy élmény lehet egy ilyen felújított darabbal tekeregni, jut eszembe. De szerencsére ez már nem egy megvalósíthatatlan álom, a Fung család által felújított piros panorámabusz ugyanis hasonlóan felejthetetlen élményekkel szolgálhat!