Egy saját építésű, 520 kilós Trabant főpróbája zajlott a börgöndi repülőtéren

Talán az első igazán tavaszi, vagy már-már kora nyári nap fogadott a börgöndi repülőtéren. Ám ezúttal nem a légi­járművek miatt érkeztem az egykori katonai helikopter­bázisra, hanem egy újjászületett versenyautó miatt, amelynek elődei, az ismert típus képviselői annak idején oly sok örömet és legalább annyi bosszúságot okoztak a magyarországi autósoknak.

Trabant 601-es limuzin, vagy mégsem?

Sziklay Zsolt első próbáját futotta felújított Trabantjával: a Szász Motorsport versenyzőjeként, a nemzetközi hegyi futamok tapasztalt bajnokának, Szász Lászlónak barátjaként és munkatársaként a többszörös gokartgyőztes neve nem ismeretlen a sportág hazai kedvelői előtt. Utóbbi időben a Magyar Szlalom Bajnokságon és a Közép-Európai Kupában ér el kiváló eredményeket, amelyek a közeli jövőben tovább javulhatnak, ha bejönnek azok a számítások, amelyek a műhelyben töltött sok-sok munkaórát előzték meg.

Sziklay Zsolt az elmúlt időszakban saját maga építette fel versenyautóját, amely nemzeti csíkokkal az oldalán, világoskéken vetekedett a repülőtér feletti tündöklő ég színével. Miközben a régi reptéri aszfalton füstölögve próbálgatta a gépet, néhány technikai részletet is megtudtam tőle.

– Amit most látsz, az egy Trabant 601-es limuzin, amely évek óta az enyém, de új motort és futóművet kapott – magyarázta Zsolt. – A motor a Trabant eredeti forgattyúsházára épített Rotax, olyan, amilyennel például Ausztriában a hószánokat hajtják. A futómű a Forma autókban megszokott módon lett kialakítva, a rugós tagok az eredeti elhelyezkedéshez képest a motortérbe kerültek.

A Trabant tíz éve még a gyári változat volt, és az utóbbi másfél esztendőben esett át a legnagyobb változásokon. A kerekekre versenygumik kerültek, olyanok, amelyeket célirányosan a szlalomfutamokra és a hegyi pályákra gyártanak.

– Ami nagyon fontos még, hogy sokkal könnyebb a karosszéria, mint a gyári változaté, de a versenyszabályok limitálták a könnyítés mértékét – folytatta a gokart egykori többszörös magyar bajnoka. – Ez az autó 520 kilót nyom bukócsővel és a versenyzés többi alkatrészével együtt, míg az utcai változat 615 kiló volt. Ezek az első próbák, az autó várhatóan az év második felére lesz olyan gyors, mint amilyennek lennie kell. Hálás leszek, ha a beállításokkal előbb végzünk. Köszönöm a barátaimnak azt a sok áldozatot, amellyel segítették és támogatják a munkámat.

Nosztalgia

Szász Lászlóval azt tippelgettük, mennyi lehet az új Trabant lóereje. Száz, de inkább annál is több, jósolta Laci. Ezt akkor még nem tudtuk biztosan, mert a műszeres mérés előtt álltunk. Egy régi gyári Trabant 26 lóerőt tudott.

De ha már a retrós példányok szóba jöttek, legyen néhány sor azokról is. Az első Trabant 1957-ben készült el, és nemcsak az egykori NDK-ban, de több kelet-európai szocialista országban is az egyik legelterjedtebb autóvá vált. Népszerűségét persze elsősorban az árában és az igencsak szűk lehetőségekben kellett keresni. Miután évekig vártunk egy-egy Trabantra, nagyon sok magyar család bejárta vele Bulgáriát, Lengyelországot, Erdélyt, nem keveseknek még nyugatra is sikerült eljutni, ahol kisebb riadalmakat és szenzációkat okoztak megjelenésükkel az autópályákon és a benzinkutaknál.

Összesen több mint hárommillió Trabantot adtak el. Ezt az értéket összehasonlítva például a Mini Morris 5,3 milliós eredményével, azt mondhatjuk, sikeres kisautó volt. Igaz, mind a mai napig sokak számára nem egészen világos, miként tudott a német műszaki elme ugyanúgy BMW-t, Mercedest és Trabantot is előállítani? Merthogy azért micsoda különbség… Mindegy, az a korszak már régen lezárult. Mi maradt meg belőle? Ebben a formában nekünk már csak letűnt ifjúságunk emléke és egy régi jármű újjászületésének csodája. És persze a versenyzés szelleme.