''Bogaras'' autólélek

- Hároméves korom óta imádom ezeket az autókat. Valójában már akkor elhatároztam, ha nekem kocsim lesz,  az csakis egy bogárhátú lehet - mondja Klép Tamás, aki 2005-ben szerezte meg szerelmét, Dudut.  - Hosszas utánajárás, keresgélés után végül a szomszéd utcában találtam rá: egy idősebb hölgy volt a gazdája, akinek az volt a kívánsága, ha egyszer megválik az általa Dudunak nevezett járgánytól, legalább valahová messzire kerüljön a kocsi, ahol nem látja, s így nem fáj érte a szíve. Ehelyett máig rálát a parkolóra, ahol a bogárhátú áll...

Oka azonban nem lehet panaszra, hiszen újdonsült tulajdonosa gyönyörűen karban tartja a kis autót. Az pedig megszolgálja a törődést.

- Tavalyelőtt egy pesti háztetőről lezúduló hótömeg teljesen összetörte a tetejét és az elejét az autónak. Hajszálhíja volt, hogy nem esett bajom, mivel a tető annyira behorpadt, hogy csupán pár centi maradt a fejem és a plafon között - ám Dudu állta a sarat, megtartotta a mázsányi havat. Tamás pedig a lehető leggyorsabban  helyreállította, sőt, az autó az eredeti gyári színkód alapján teljesen új fényezést is kapott. Valójában ez volt a negyvenedik születésnapi ajándéka Dudunak, vallja be a tulajdonos, s hozzáteszi, a kocsinak bizonyíthatóan lelke van. 

- Nem szereti a borús, ködös időt, de a korán kelést sem, ilyenkor alig akar elindulni. Ám, ha  kisüt a nap, nyomban jobb kedve támad. Különösen érzékenyen érinti, ha valamin összekapunk a barátnőmmel: olyankor köhög, sőt, olyan is volt már, hogy leállt az út közepén, és nem mozdult, amíg ki nem békültünk. Lehet, hogy hihetetlen, de így van.