Liszt Ferenc Kamarazenekar a hagyomány és megújulás jegyében

Igen jó hetük van a székesfehérvári zenebarátoknak, a hétfői húsvéti koncertet követően kedden este újabb elsőrangú program várta az érdeklődőket: a zsúfolásig telt Vörösmarty Színházban a Liszt Ferenc Kamarazenekar adott hangversenyt. Műsorukat Mozart Kis éji zenéjével kezdték, majd Mendelssohn c-moll vonósszimfóniájával folytatták. A szünet után Brahms Magyar táncaiból adtak válogatást, majd Liszt II. magyar rapszódiája zárta az estet.

Nem titkolt nosztalgiával forgattam kezemben a koncertet beharangozó szórólapot. Annak idején a zeneiskola növendékzenekarának lelkes tagjaként részt vehettem egy ifjúsági együttesek számára rendezett fesztiválon, Vácon, ahol a Liszt Ferenc Kamarazenekar adta a nyitókoncertet. Programjukon a Kis éji zene, Dvorák Szerenádja és Brahms néhány Magyar tánca szerepelt...

Kedd esti fellépésük ezért számomra kicsit a találkozás egy fiatalemberrel jegyében zajlott. Különösen is érvényesnek éreztem ezeket a gondolatokat a Kis éji zene hallgatása közben. Gondolom, velem együtt sokan vannak a kedves zenebarátok között, akiknek gyűjteményébe Liszt Ferencék 1982-ben készült nagysikerű Mozart-lemezével került be a mű, esetleg az 1977-es régebbi bejátszás is birtokukban van. Kritikaírás közben feltettem mindkét lemezt, ellenőrizendő a hangversenyen szerzett benyomásaimat. Nos, jól éreztem: az együttes lényegében változtatások nélkül mentette át régi interpretációját az új évezredbe. Mint jól szabott, kényelmes háziköntösbe, úgy bújtak bele az idősebbek által nyilván már számtalanszor játszott, a fiatalabb tagok számára talán még nem ennyire evidens előadásba, régi barátoknak kijáró közvetlenséggel játszva az ismert dallamokat. A tradíció megtartó ereje mellett magától értetődően Rolla János pedagógusvénáját dicséri, hogy az ifjú muzsikusok is maradéktalanul azonosultak az olvasattal. (Persze, mert ők is ezeken a lemezeken nőttek fel, tettem hozzá gyorsan gondolatban. Egy zenekar igenis képes akár generációknak a zenéhez fűződő viszonyát is befolyásolni!)

Mendelssohn c-moll vonósszimfóniája a mester gyermekkori művei közé tartozik. A végig kiemelkedő színvonalú előadásból ezúttal a lassú tétel hegedűkórusainak áradó muzsikálása és a vele szembeállított, mélyvonós fugato összefogott komolysága érintett meg a legmélyebben, valamint a bámulatos virtuozitással előadott finálé. Az utolsó tételben minden szólam maximálisat nyújtott, úgy, hogy a hangszeres bravúr egy pillanatra sem ment az ízléses artikuláció rovására. Erős a gyanúm, a legtöbb hasonló kvalitású együttes simán feláldozta volna a finálét a virtuozitás és a velejáró közönségsiker oltárán, ezért is volt jó szembesülni ezzel a felelősségteljes előadói attitűddel.

A szünet után Brahms Magyar táncaiból szólalt meg frappáns válogatás, Hidas Frigyes remek hangszerelésében. Vendégeink szerencsére mellőzték a teljesen elhasznált 1. és 5. táncot, s hallhattunk egy-két kevésbé népszerű, de zenei értékét tekintve igen értékes darabot (sorrendben a 2., 3., 4., 12., 14. és a 6. magyar tánc hangzott el).

Érdekes módon ezek az interpretációk változtak az idővel: a szintén 1982-es lemezhez képest sokkal több kontraszttal, tempóváltással játssza az együttes a műveket, több tűzzel és merészséggel. Persze technikailag most is tökéletesen.

Liszt II. rapszódiája Wolf Péter feldolgozásában kicsit elrontotta a hangulatomat. A parafrázis ugyanis stílusidegen, vurstliba illő elemekkel operálva próbálta meg feldobni a művet, amiket a briliáns interpretáció sem tudott elfogadhatóvá tenni. A hatalmas ovációt Bartók Román népi táncaival és Elgar Szerelmi üdvözletével köszönték meg a művészek.

A 46 éve alakult Liszt Ferenc Kamarazenekar joggal számít a világ leghíresebb vonósegyüttesei közé. A zenekar immár majd fél évszázados története során fellépett a világ legjelentősebb koncerttermeiben,  platina- és aranylemezeiknek se szeri, se száma. Világhírű muzsikusok egész sorával ápoltak igen jó személyes kapcsolatot, sokukat az ő közreműködésükkel ismert meg a magyar közönség. A Rolla János hegedűművész irányításával működő zenekar tagsága az utóbbi időben fokozatosan kicserélődött-kicserélődik, biztosítva az együttes   továbbélését.